Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

minden polgára nemcsak hogy testvéri érzelemmel tekint mindenkire, aki a Kárpát-medencében és szerte a világban magyarul beszél és érez, de azt is, hogy az anyaország és a határokon túl élők között szoros kapcsolatnak kell lennie. Két nappal ezelőtt alkalmam volt erről beszélni Iliescu államelnök úrral is; megtiszteltetés volt a számomra, hogy a tervezett óra helyett jó két órahosszat beszélgettünk; kiderült, hogy sok mindent ugyan másképpen látunk, de sok mindenben megtaláljuk a közös nyelvet. Remélem, hogy erősödni fog a megértés nemcsak a két ország között, hanem a legszélesebb társadalmi körökben is. Románia államelnöke - mint sok más román - azt mondja, hogy természetesen ők is rokonszenvet és felelősséget éreznek a határaikon kívül élő románok iránt, de ők úgy gondolják, hogy minden ország maga rendezze ügyeit, biztosítsa saját állampolgárainak javát, boldogulását. Én itt nyilvánosan is azt a választ adhatom erre, hogy azzal egyetértek, ba egy kormány nem tud az állampolgáraival - nyelvi, felekezeti különbségre való tekintet nélkül - megfelelően törődni, akkor azt a kormányt nem fogják ismét megválasztani: vagy ahogyan ezt Bibó István, a középeurópai nagy demokrata mondta egykor: atz ilyen kormányt elkergeti a nép: tehát természetesnek tartom, hogy a kormányoknak kötelessége is és jól felfogott saját érdeke is. hog}' minden állampolgár javát szolgálják. Mégis azt gondolom, Románia állampolgárai meg tudják érteni azt. hogy Magyarország együttérez és aggodalommal követi a határain kívül élő magyarok helyzetét; meg tudják érteni, hiszen a románoknak is évtizedeken keresztül szinte tilos voll a Románia határain kívül élő románokról szólni. Volt egy Moldáviai Szocialista Szovjet Köztársaság például, amelyről a román tankönyvek nagyon keveset szóltak, annak nyelve a hivatalos álláspont szerint nem román, hanem moldován volt, más ábécét használtak; és Önök romániaiak nyilván jobban tudják nálam, hogy mennyire joggal aggódtak amiatt, ami ott történik. Azóta azonban változott a helyzet, és azt hiszem, Romániának ma jóval kevesebb oka van aggodalommal figyelni Moldáviára, Besszarábiára, hiszen ott most, hál'Istennek és hála a józanságnak, sikerült helyreállítani a békét, és az ott élő románokat ma nem fenyegeti az, hogy oroszul kelljen 294