Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

14. GÖNCZ ÁRPÁD KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ZÁRÓBESZÉDE A NATO 10. MUNKAMŰHELY-TANÁCSKOZÁSÁN ("NATO WORKSHOP '93", Budapest) Kiváltságos helyzet az a számunkra, hogy a NATO Munkamühely a tanácskozását nem máshol, hanem a mi országunkban rendezte meg. Ez jelentős lépés a stratégiai problémák tisztázásának folyamatában, egy olyan folyamatban, amelyet minden bizonnyal a lehető legrövidebb időn belül kell véghezvinni rendkívül gyorsan változó mai világunkban. Mindannyian tudjuk, mit hozott magával a hidegháború utáni időszak; először újjongást és örömmámort, azután csalódottságot, a világgazdaság egyötödének összeomlását, a hadiiparnak - mely a technikai fejlődés fő vezetője volt - a válságát, recessziót, ezt követően világszerte az idegengyűlölet föllángolását, miként közvetlen szomszédságunkban a volt Jugoszlávia területén is. Nem ismerem a köztünk lévő katonai és biztonsági szakértők érzéseit, emlékezve a félelem egykori egyensúlyának időszakára, amely talán örökre elmúlt, minthogy Csernobil világosan demonstrálta a nukleáris fegyverek alkalmazásának lehetetlen voltát. Az atombomba, a nukleáris fegyver azonban még mindig létezik, együttélünk vele, ugyanakkor fenyegetése még nagyobb, mint volt korábban, az elterjedés veszélye miatt. Mi itt Magyarországon a biztonságról nem csupán katonai vonatkozású célként beszélünk, hanem az emberi jogokkal, a környezetvédelemmel, és - ha Közép-Európa nevében szabad hozzátennem - társadalombiztonsággal is összefüggő célként. A biztonsággal összefüggésben lényeges, hogy megtaláljuk mindenekelőtt a bajok megelőzésének eszközeit, a békefenntartás eszközeit. A bozóttüzek sajnálatos létezése arra kényszerít bennünket, hogy gondolkodjunk azok kioltásáról; a "kis" háborúknak a befejezéséről és elfojtásáról, amire természetesen nem alkalmazhatók nehézfegyverek és nukleáris bombák. 237