Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

Nem az önrendelkezés vagy az öntudatos fellépés, hanem éppen ennek hiánya idézi elő azokat a zavaró fejleményeket, melyek Közép- és Kelet-Európa nemzeti kisebbségeinek prolbémáit övezik. Azért keletkeznek feszültségek, mert az államot egyik és egyetlen nemzettel és közösséggel azonosító hatalmak és kormányok elnyomják a kisebbségek önrendelkezési törekvéseit. Ezt a politikát alkalmazzák több helyen ma is olyan emberek, akiknek a gondolkodása a kommunizmusban formálódott ki és akik nem kerültek kapcsolatba a nyugat-európai országok felvilágosult és toleráns szellemével. A régi nomenklatúrának ezt a politikai fegyverét hajlamos a hatalom megőrizni és alkalmazni úgy, hogy rájátszik a nacionalizmusra, bűnbaknak kiáltja ki a kisebbségeket ahhoz hasonlóan, ahogyan a múlt időkben sok országban tették ezt a zsidókkal. Az új Európára és az egykori kommunista országokra nézve nem látok annál nagyobb veszélyt, mint amikor a kommunista diktatúra filozófiája és stratégiája keveredik a türelmetlen nacionalizmussal, mely valójában a nemzeti szocializmus modern változata. Amire Közép- és Kelet-Európa kisebbségei törekszenek, az nem szeparatizmus és nem is a határok megváltoztatása, hanem a jog nyelvük és kultúrájuk megőrzésére, hogy gyermekeiket őseik nyelvén taníttathassák, valamint hogy legyenek olyan tisztségviselőik - polgármestertől kezdve rendőrökig -, akiket saját társadalmi körükből választhatnak meg, és akik úgy beszélnek és gondolkodnak, mint mindenki a városukban-falujukban; úgyszintén jogot akarnak arra, hogy saját megválasztott képviselőiket küldhessék a helyi testületekbe és a parlamentekbe is. Az autonómia és a kollektív jog ezt jelenti, ennél sem többet, sem kevesebbet. A Magyarország hét szomszédos államában kisebbségben élő magyarok létszáma körülbelül három és fél millió. Romániában a lakosságnak körülbelül tíz százalékát, Szlovákiában a lakosságnak körülbelül tizenkét százalékát alkotják; döntően nem szétszórtságban élnek, hanem körzeteikben általában a lakosság többségét képezik: Jugoszlávia északi részén, a Vajdaságban, a magyarok a lakosság hatvan-hetven százalékát teszik ki. Ez a viszonylagos szilárd jelenlét nagy felelősséget ró a többségi nemzetekre. A magyar kisebbségek követeléseit nem lehet figyelmen 218