Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

nyomán jelentkező szélsőséges indulatok és csoportok előretörése nehezíti a felhalmozódott és az újonnan keletkező problémák megoldását. Ezért is alapvető kérdése ennek az új világtörténelmi korszaknak, hogy ne legyenek a rendszerváltozásnak és az integrációs folyamatnak "fehér foltjai", és hogy a térség valamennyi állama be tudjon kapcsolódni a demokrácia elmélyítése, a piacgazdaság kiépítése és az európai integráció folyamatába. A jelenlegi helyzetben a Magyar Köztársaság biztonságának két kulcskérdése van: az európai - mondhatni nyugat-európai közösségbe integrálódásunk folyamata, valamint rendezett kapcsolatok kialakítása a közvetlen és távolabbi szomszédainkkal. Külpolitikánk mindkét területen komoly erőfeszítéseket tett és tesz, konkrét eredmények elérése érdekében. Erősen remélem, hogy a kitartó erőfeszítések meghozzák gyümölcsüket. Tudjuk, hogy céljaink megvalósításához nem elegendő csupán a mi akaratunk és jószándékunk. Az elmúlt két és fél év eredményei feljogosítanak annak kijelentésére, hogy Magyarországot a nyugati államok és kormányok, a világ valamennyi demokratikus kormánya stabil ígéretes partnernek látják és fogadják el, számolnak azzal, hogy belátható időn belül Magyarország e közösségek aktív és teljes jogú tagjává válik. Jó érzéssel állapítom meg, hogy a térségünk országainak nagy többségével már ma is kiegyensúlyozott, sőt bensőséges kapcsolatot tartunk fenn. Egyúttal reményt látunk arra is - és mindent meg is teszünk annak érdekében -, hogy az egyes országokkal fennálló nézeteltéréseink politikai rendezésében is lényeges előrehaladásra kerüljön sor a közeli jövőben. Készek vagyunk velük az együttműködés minden formájára, amely a kölcsönös biztonság erősítését szolgálja. A világ növekvő figyelmet fordít a nemzeti kisebbségek helyzetére, a velük kapcsolatos aggodalmakra. Az emberi jogok és ezen belül a kisebbségi jogok kérdése ma már csak igen kevesek által minősül belügynek; általánosan elfogadottá vált, hogy a kisebbségek helyzete komoly biztonságpolitikai kérdés. Ugyancsak előreléptünk a kisebbségi jogok kiterjesztése, de facto a kollektiv jogok megvalósítása tekintetében is. Igaz. hogy e téren még mindig 144