Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

képesek valódi együttműködést kialakítani egymással. De ez az állampolgárok előtt is kézzelfogható eredmény. A valódi demokrácia az állampolgárokra, a helyi testületekre, önkormányzatokra, megyékre és régiókra épül. A Kárpátok - Euro-Régió nem új találmány, hanem valójában régi kapcsolataink újjászületése. Itt, a Kárpátok északkeleti karéjában, a Tisza völgyében és a Tisza mellékfolyói (az Ung, a Szamos, a Bodrog) és a Dunajec völgyében a középkor óta, sőt még korábbi időktől, rendkívül intenzív kereskedelem folyt; nemcsak áruk jutottak el egyik néptől a másikhoz, hanem szellemi áramlatok, az európai nagy gondolatok is. A protestantizmus - a szabad gondolkodást hirdetve a dogmákkal szemben - nemcsak Debrecenben eresztett mély gyökereket, hanem a szomszédos népek között is jelen volt és jelen van. Ez a vidék népek, kultúrák, vallások találkozóhelye; itt találkozik a szlávok nyugati és keleti csoportja: itt találkoznak vallások; itt találkoznak nagy nyelvek: a szláv, a latin, a finnugor nyelvek. Ezen a vidéken mindig jelen volt Európa egyik legnagyobb nemzete, a német is; a német iparosok, bányászok óriási szerepet játszottak városok alapításában a történelmi Lengyelországban, Magyarországon, Ukrajnában, Szlovákiában, Erdélyben, a Vajdaságban; a német mesteremberek és városi polgárok városi kultúrát honosítottak meg és tanították az itt élő népeket. A népek között az együttélés harmonikus volt, amit a családi és rokoni szálak tanúsítanak. A harmonikus együttélés és az együttműködés évszázadokon keresztül fennmaradt, csak a XX. század politikai tragé liái akadályozták meg továbbélését. Ezek a tragédiák ennek a régiónak egy csoportját - az e régióban évszázadokon át élt zsidó származású és vallású lakosságot - szinte megsemmisítették. Századunk végén itt az ideje, hogy a XX. század tragédiáiból mindenki tanuljon. Európának talán nincs is még egy olyan vidéke, ahol a lakosság oly keservesen tapasztalta volna meg a XX. század szörnyűségeit, amelyek itt mindenkit sújtottak. Itt nem voltak győztesek és vesztesek, itt mindenki vesztes volt; ilyen tanulságot kínál e régió XX. századi történelme. Ha Boszniában hallgatnának arra, amit az itteni polgárok elmondhatnak a háború szörnyűségeiről, a deportálásokról, a malenkij robotról, akkor az ott élő népek talán hamarabb megbékélnének egymással. 139