Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

Hungaria-ban maradt magyarokban is élt: tudtak róla, hogy valahol nyugaton élnek testvéreik. Az egyesülés gondolata mindig felmerült. Ez legyen példa! Ez legyen a vezérlő eszme: bánni történjék, bárhogyan alakuljon a történelem, - egy eszmei Magna Hun garia-ba mindenki beletartozik, éljen bárhol a világban, legyen bármely államnak polgára, ha vallja magát a magyar nemzet tagjának vagy akár érezzen kettős kötöttséget az új haza és az óhaza iránt becsülettel és tisztességgel. Itthon mindig otthont találjon! Mindezt nagyon komolyan és megfontoltan kell átéreznünk. Tudnunk kell azt. hogy összetartozásunk, az ezeregyszázévesjelenlét ebben a térségben és ebben a mai hazában, a legalább ezeréves államiságunk - amire büszkék lehetünk - sok mindent jelent egyszerre. De elsősorban is jelenti azt, hogy a magyarság befogadó nemzet volt nem csupán az ősök jogán, hanem a magyarsághoz tartozás vágya alapján, a magyarsággal való azonosulás érzésével. A magyarság mindig befogadta azokat, akik ezt akarták. Sokszor idézem Adyt (akit mint a magyarság legjobb ismerőjét Csoóri Sándor is idézett az imént); Ady nem véletlenül mondta azt, hogy "kitárul a felé karom, kit magyarrá tesz értelem, parancs, sors. szándék, alkalom". Mindazok akik a magyarság tagjai kívánnak lenni, mindazok akik magyarnak vallják magukat, a magyar nemzet és kultúra részének: azok ezt nyugodtan tehetik, mert a magyar nemzet befogadja őket. befogadta egy évezreden keresztül. A magyarság befogadott. Nemcsak elviselte vagy eltűrte, hanem - első királyunk óta szerencsének is tartotta, ha itt más nyelvű népcsoportok és népek velünk együtt éltek és élnek. Kihagyják kezük nyomát, hoznak új értékekei. E/.erl alapul nem zeti és kisebbségi politikánk ezen az évezredes Szent István i gondolaton; azon. hogy a magyarsághoz tartozni lehet, együtt lehet élni; ezt a magyarság szívesen veszi, a nemzetiségeket és kisebbségeket a haza határain belül szívesen fogadta és fogadja; ennek megvan az évezredes hagyománya. Ehhez tartjuk magunkat akkor is, amikor nem csupán egy miniszterelnöki vallomással, hanem a megváltozott és ma érvényes Alkotmány 6. '278