Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

irreguláris katonák, valamint a/, e/eket támogató politikai erők nyílt agressziót követnek el nemzetközi elismerést élvező szuverén államok ellen. Emberek százezrei kényszerülnek lakhelyük elhagyására, válnak menekültté. Az agresszió áldozatainak száma napról napra nő. Az egész emberiség kulturális örökségét képező városok váltak és válnak romhalmazzá, a nemzetek és nemzetiségek békés együttélését jelképező falvak tűnnek el a Föld színéről. Az európai normákkal éles ellentétben álló cselekmények folytatódása azzal fenyeget, hogy a második világháború óta legnagyobb újabb menekülthullám árasztja el a szomszédos országokat, Jelentősen átalakul egyes vidékek etnikai összetétele, a kegyetlenségek nemzedékekre megmérgezik az egykori Jugoszlávia népei közötti viszonyt. Senki nem maradhat közömbös e veszélyek, a vérontás, az emberi jogok tömeges megsértése, emberek százezreinek a szenvedése iránt. Minden lehetséges eszközzel, helyi és általános fegyverszünet létrehozásával, meg kell akadályozni a további vérontást, a világörökség részét képező műemlékek pusztítását! A nemzetközi közvélemény és a nemzetközi szervezetek látják, kii terhel mindezért a döntő felelősség. Ezt az utóbbi hetek eseményei Bosznia Hercegovinában újólag bizonyították. Az arra hivatott nemzlközi fórumok egvértelmúen meghatároznák a válság rendezésének elveit. Ám az eddigi diplomáciai erőfeszítések nem bizonyultak elégségesnek az ezen elvekkel ellentétes cselekmények megfékezéséhez, az általánosan elfogadott nemzetközi normák érvényesítéséhez. A Magyar Köztársaság Kormánya a délszláv válság kialakulása óta mindvégig következetesen e normákkal összhangban foglalt állást, szem előtt tartva a térség minden népének érdekeit. Kitartóan törekedett arra. hogy felhívja a figyelmet a veszélyekre, és sürgette a vérontás befejezését, a válság mielőbbi igazságos és demokratikus rendezését. E közben nagy önmérsékletet tanúsított, figyelembe vette a jószomszédság iránti elkötelezettségét, a közös történelem tanulságait, a vajdasági illetőleg az. egykori Jugoszlávia területén élő magyarság sajátos helyzetét, a sorsa iránti aggodalmait. A fő kiindulópontja az volt és csak az lehetett, hogy a vérontás befejezése a térség minden népének alapvető érdeke. Csak igazságos rendezés alapozhatja meg az 217