Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

hogy elégséges les/, a kölcsönös bizalom ahhoz, hogy elkerüljék az ilyen megoszlási. A kelel-európai történelem talán tud példái szolgáltatni a kiütra. Mi magyarok arra kényszerültünk 1848-1849-ben, hogy fegyvert fogjunk nemzeti függetlenségünk érdekében, de összeroppantunk a Habsburgok és a Romanovok szövetségének súlya alatt. Amikor azonban 1867-ben az osztrák császár békét kötött velünk és beleegyezett, hogy magyar királlyá koronázzák, akkor megkaptuk a független államiság legtöbb isinérvét, köztük a nemzeti parlamentet, egy annak felelős kormányt, és teljes gazdasági függetlenséget (hogy ironikus legyek: saját football csapatot is); mindamellett az Osztrák-Magyar Monarchiában megmaradt a közös pénz csakúgy, mint egy vámunióval egyenértékű vámszövetség. Ausztria és Magyarország között ugyan ki voll jelölve a határ, de ott sem határörök, sem vámtisztek nem teljesítetlek szolgálatot. Sajnálatosnak tartom, hogy a kompromisszumos folyamat nem fejlődhetett tovább és hogy a dualizmus nem változott ál szuverén államok konföderációjává, amiként a/.l az első világháború előtt, alatt és közvetlenül utána javasolták. Érde mes megjegyezni, hogv az /nt/uín/ amerikai szakértői is előnyben részesítették ezt a megoldást, a Irc.gmentációval és az igazságtalan határok megrajzolásával szemben. Már szóltam arról a szellemi kárról, amelytől a volt kom munista országokban valamennyien szenvedünk. A náci fasizmus, valamint a harmincas-negyvenes évek más totalitárius és katonai rezsimjei - bár sokkal rövidebb idő alatt - hasonló károkat okoztak. Az 1945 utáni tömeges művelődési kampányok sikerrel győzték meg a lakosságot arról, milyen súlyos bűnökéi követtek el ezek a diktatúrák. Ennek eredményeképpen az emberek nemcsak a demokrácia szlogenjeit tanuliák meg, nemcsak a jól megírt alkotmányokat telték magukévá, hanem a demokráciának elkötelezett támogatóivá váltak. Hogy ma az érintett országok népei világosan lássák mindazt, amin keresztülmentek, és tudják hogy ki a felelős a jelenlegi helyzetükért, továbbá mely út vezet a morális megújuláshoz illetve a pluralista demokrácia megértéséhez és elfogadásához: ahhoz 134