Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Norvégia Külügyi Intézetében

Romániában találta magát. Más szavakkal, három és félmillió magyar számára a szülőhaza - Magyarország - idegen állammá lett. Sajnálatos módon, a Népszövetség keretében kidolgozott kisebbségvédelmi megállapodások rendszere nem nyújtott megfelelő védelmet ezeknek a kisebbségeknek a türelmetlen uralkodó többséggel szemben. Később, 1938 és 1941 között bizonyos számú határváltozás történt Közép- és Kelet-Európában, melyek mindegyike etnikai igényeket tükrözött - egyesek jogosak, mások kevésbé jogosak voltak -,és mindegyiket a náci Németország vagy Mussolini. Olaszországa kezdeményezte vagy tette lehetővé. Támogatóik identitása folytán ezek a változások nem élhették túl a háborút. Azt követően pedig jött a sztálini rendszer. Ez a rendszer, vagy legalábbis a marxizmus új kezdetet igért, a nacionalizmus korának végét igérte. A sztálinizmus azonban semmi olyat nem nyújtott, ami hasonlított volna az igazságra. Internacionalista testvériség helyett új sebek kerültek a régiek mellé. Tovább folyt a tömeges kiűzetés, a lakosság kényszerű áttelepítése, sőt tömegmészárlás. Tovább virult a nacionalizmus, és ez hamarosan bizonyos fajta kommunista mentalitást vagy palástolást nyert. A nemzeti feszültségeket elfedték, de a takaró alatt nőtt a feszültség, és a sebeket nem gyógyították a kötés alatt. A szenvedő népességet és a zárt társadalmakat nem érte el a Nyugat-Európában előretört - már említett - felvilágosult magatartás. Sokat lehet beszélni a múltról, de a múlttal való foglalkozás inkátt történészek dolga. A múltra emlékezni kell és meg kell érteni, de úgy vélem, ma már el kell temetni a múltat és új Európát kell teremtenünk. A kelet-közép-európai emberek tisztában vannak azzal, hogy Európához csatlakozni lehetetlen a nehéz történelmi konfliktusok és örökségek legyőzése nélkül. Új korba léptünk, amikor az emberek és pártok szabadon szólhatnak - mondhatnak akár okos, akár kevésbé okos szavakat. A politikai vezetőknek azonban megvan az a nagy felelősségük, hogy legyőzzék a múlt örökségét. 173