Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Jeszenszky Géza külügyminiszter beszéde Moszkvában az emberi jogok témakörében rendezett EBEÉ-konferencián

emberi jogi aktivisták - tudták, hogy egy ilyen értekezlet eddig még feltáratlan és váratlan lehetőséget nyithat a világ számára. Ezért volt az. hogy jómagam - akkor még egy budapesti egyetem kevéssé ismert professzora - üdvözöltem ezt a gondolatot. Es ime, most itt vagyunk mi külügyminiszterek az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek az emberi dimenziókkal foglalkozó moszkvai találkozóján! Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem elismerésünket a vendéglátó ország hatóságainak és e városnak azokért az erőfeszítésekért, hogy sikeressé tegyék ezt a találkozót. Lehetséges, hogy az EBEÉ-tagállamok előbbrelátók voltak az egyszerű embereknél, sőt a jól tájékozott szakértőknél is, amikor döntést hoztak e konferencia Moszkvában való megrendezéséről? Talán. Mégis megjegyzendő, hogy Közép- és KeletEurópában, a Szovjetunió köztársaságaiban, Észtországban, Lettországban és Litvániában élő népek határozott és bátor fellépése nélkül az EBEÉ 1989 januárjában elfogadott határozata mára nem bizonyult volna reális döntésnek. Úgy vélem, mindannyian érzékeljük a történelem menetelését, tényleges alakulását ebben a városban, a Szovjetunió és Oroszország fővárosában, amelynek lakói - más köztársaságok és a balti államok bátor embereivel együtt - éppen napjainkban adtak igen fontos hozzájárulást a történelem alakulásához azzal, hogy a történelem sokat emlegetett szemétkosarába dobták az augusztus 18-ai államcsínykísérlet szánalmas figuráit. Mindannyiunk számára világos volt és kell is legyen, hogy egy társadalom önmagát itéli halálra, ha megtorpan a szabadság és a demokrácia kivívására, a demokratikus intézmények felépítésére és megerősítésére irányuló alapvető reformok útján; ha elhanyagolja vagy figyelmen kívül hagyja saját biztonsága és stabilitása garantálásának sürgető szükségességét; ha elutasítja saját népeinek önrendelkezési jogát; ha lebecsüli a totalitariánus rendszer sötét erőinek a veszélyét, amelyek bármikor feltámadhatnak. Akár egy hónappal ezelőtt is egyszerűen elképzelni sem tudtuk, hogy a Szovjetunió történelme ilyen drámai fordulatot vesz, döntő lépést téve azután azoknak a problémáknak a 292