Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Antall József miniszterelnök beszéde Bécsben az Interparlamentáris Unió 7. konferenciáján

mények létrehozásán és megszilárdításán munkálkodnak, és egyidejűleg az első lépéseket teszik azon az úton, amely a központi irányítású tervgazdaságból a szociális piacgazdaságba vezet. Az előző rendszertől örökölt szociális gondok kísérik ezt az átmenetet, ugyanakkor a konfliktusokat kezelő intézmények és a szociális betegségek gyógyítását szolgáló mechanizmusok még csak éppen kialakulóban vannak. E konferenciára Prágából érkeztem, a Varsói Szerződés ott lezajlott utolsó csúcstalálkozójáról. Ennek élménye még friss az emlékezetemben; Önök az elsők, akikkel megoszthatom gondolataimat erről a kimagasló eseményről. Saját szabad akaratunkból leépítettük a hidegháború eme utolsónak fennmaradt intézményét, ezt a politikai-katonai tömböt, melyet régiónkra kényszerítettek, amely idegen volt népeinktől. Országaink Európával való integrációjának lehetőségeit tekintve jóval kecsegtet az a körülmény, hogy az egykori "testvérek" nem ellenségként váltak el. Készek arra, hogy az európai kapcsolati rendszereknek és ezek alapvető szabályainak megfelelő kapcsolatokat létesítsenek egymással egyenlő és szuverén államokként, és végre az igazi barátság szellemében működjenek együtt közös érdekeik érvényesítésében. Fejleszteni kívánják a kapcsolataikat, amelyek elsődlegesen minőségileg új kétoldalú megállapodásokon alapulnak, és amelyeket az egyenlőség, a jószomszédság, a partneri viszony és a kölcsönös tisztelet eszméi vezérelnek. A változatosság - amely a látszólagos stabilitás és a mozdulatlan társadalmi fonnák egyformasága helyébe lépett -, valamint az esetenkénti disszonancia, az érdekek sokaságának összehangolásában meg-megnyilvánuló zűrzavar, válságok és ezek megoldásának keresése a szövetségi államokban: ez mind megannyi jele a megújulásnak; jelei annak, hogy az egyes nemzetek igyekeznek újra megtalálni identitásukat. Hiszem, hogy napjaink problémái demokrtikusan megoldhatók az európai együttműködés keretében. Az átmenet természetesen nemcsak az elavult struktúrák leépítését, hanem az új helyzethez alkalmazkodó működő és jól 251