Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Dánia Külpolitikai Társaságában

Nem kell Önöknek ecsetelnem, hogy Norvégiának mily sokat kellett harcolnia és mennyit tűrnie történelme során, amíg helyreállította teljes szuverenitását. Ma pedig - az elmúlt századok konfliktusai ellenére - Skandináviára a világ úgy tekinthet, mint a békés és harmonikus kapcsolatok modelljére. Ma utópiának tetszhet azt gondolni, hogy Közép- és Kelet-Európa egy második Skandináviává válhat, mégsem zárom ki ennek lehetőségét. Közép- és Kelet-Európa népei magukénak vallják a demokráciát. Európa többi részén és világszerte okkal lehet örülni annak, hogy a szembenállás és ideológiai megosztottság kora véget ért. Teljes mértékben osztom osztrák kollégám nézetét, aki a múlt pénteken a közös sajtókonferenciánkon csaknem élesen reagált, amikor valaki olyan kérdést tett föl neki: nem tart-e attól, hogy a kommunizmus korának befejeztével komoly zavarok keletkeznek a térségben. Egyetértettem ama megjegyzésével, hogy szabad világban, szabad társadalmakban is minden bizonnyal keletkeznek feszültségek, de az igazi veszélyt az egymással ellentétben álló két tábor léte képezte, amikor is ideológiai és birodalmi felfogások komoly háborús veszélyt rejtettek. És ha háború nem is volt. csupán hidegháború, az emberek rettenetes árat fizettek Közép- és Kelet-Európa csendjéért; sok embert üldöztek, sok embert bebörtönöztek; s a térség ma látható differenciái akkor a felszín alatt rejtőztek. Vegyünk egy példát: Magyarország, fölegaz 1956-os forradalomnak köszönhetően, a hatvanas évek közepétől már liberálisabb országgá lett, gazdasági reformokkal kísérletezett. Ennek eredményeként Magyarország - Lengyelországgal, a változás másik úttörőjével együtt -, különösen Hruscsov bukása után, igen erős bírálat céltáblájává vált. A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején egy nem nagyon látványos, de nagyon is valóságos tengely alakult ki Honecker Kelet-Berlinjétől. Husák Prágáján keresztül, Ceausescu Bukarestjéig és egészen Moszkváig. A Szolidaritás mozgalomban aktivizálódott I^engy el országot és Magyarországot ebben az időszakbai keményen bírálták, így nemvetek szintjén, a barátság felszíne alatt komoly súrlódások is volкгк 182