Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása a Magyar ENSZ Társaság ülésén, "Az ENSZ Közgyűlés XLV. ülésszaka és a magyar külpolitika" címmel

Magyarország és személyesen Antall József miniszterelnök különleges nemzetközi figyelmet élvezett.Kétségtelen, hogy ezeken az európai fórumokon kisebbségi kérdésekben jó eséllyel léptünk fel, hiszen sok állam érzékenyen tart ettől, érzékenyebben, mint sok más ENSZ-tagország. De mindig jelezzük, hogy nem feledkezünk meg az Észak-Dél problémakörről sem, hiszen mi nagyon is jól értjük a "jóléti fal" veszélyességét. Emellett a kis nemzetek érzékenységét is jól ismerjük; magunk is megtapasztaltuk, mennyire fontos a nemzetközi szolidaritás. Ezzel foglalkozott nemrégen itt Budapesten az Európa Tanács keretében megrendezett Észak-Dél konferencia is. Mindez kihat az ENSZ-beli helyzetünkre, tekintélyünkre is. Ez ma minden korábbinál kedvezőbb; ezt kötelességünk is megőrizni. Ma ezt elsősorban gazdasági sikerrel biztosíthatjuk, azaz ha a politikai úttörő szerephez párosulna sikeres gazdasági átalakulásban is az úttörő szerep. Akkor bizonyos példaképpen szolgálnánk a világ számára, és mind több érdeklődéssel találkoznánk irányunkban. Ehhez közös nemzeti erőfeszítés szükségeltetik; le kell győzni "rosszkedvünk telét"; a jó munka mellett önbizalomra is szükség van. Magyarország mindig fogékony volt a nemzetközi szolidaritásra, aktívan támogatta a nemzetközi megoldásokat. Ez történt 1848-1849ben; a magyarok ott voltak a szabadságküzdelmekben az olasz Risorgimento-ban, az amerikai polgárháborúban, a párizsi kommünben, a nemzetközi szociáldemokrata mozgalmakban, az antifasiszta ellenállásban. Az első világháború idején nálunk azonnal fölkarolták a Népszövetség gondolatát. A páneurópai eszme is sok követőre talált Magyarországon már az 1920-as években, ugyanígy a nemzetközi békemozgalom már az első világháború előtti években is. Wilson kísérletét is nagy örömmel fogadtuk, bár a megvalósítása számunkra nem volt épp szerencsés. Mégis aktív szerepet vittünk a Nemzetek Szövetségében. 1945-ben és 1946-ban nagy reményeink voltak az ENSZ-szel kapcsolatban. Most jó esély van arra, hogy találkozzanak a magyar remények és a nemzetközi közösség álmai. Új korszak előtt áll az ENSZ, de maga az emberiség is. Mindannyiunkon múlik, hogy az 1990-ben megkezdődött új történelmi korszak milyen lesz. Ha túlzás is az örök béke és aranykor beköszöntét várni, de nem túlzott a remény, hogy a XXI. század jobb legyen, mint volt a XX. 357