Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Antall József miniszterelnök beszéde az Országgyűlés ülésszakán (Külpolitikai vonatkozású részlet)

Egy-másfél évvel ezelőtt, amikor a gyors fordulat után ünnepelték a demokrácia megszületését, a parlamentarizmus és más intézmények megteremtését, nem gondolták még, hogy micsoda belső nehézségek lesznek; milyen áthatolhatatlan, az őskorba illő megmerevedett struktúrák vannak, és hogy milyen mélyen gyökereznek a reflexek, milyen mélyen élnek az emberekben olyan tulajdonságok, amelyek nem alakulnak át egyik napról a másikra. Van egy olyan ország - a Német Szövetségi Köztársaság -, amelyik egy virágzó gazdaság mellett is, a hozzá csatolódott keleti tartományokkal, világossá tette, hogy még a jómód és gazdagság, a hatalmas gazdasági potenciál esetén is micsoda titáni feladatokat jelent a keleti tartományok talpra állítása, működőképessé tétele, a tulajdonviszonyai átalakítása, a beruházások biztosítása, a nem működő intézményrendszer és infrastruktúra átalakítása! És mindez egy olyan hatalmas gazdasági erővel, amilyen Kelet-Közép-Európa minden más térségében hiányzik; egy olyan Németországgal, amelyik azt is megteheti, hogy gyors segélyben részesítheti a szovjetunióbeli éhező tömegeket! Ha ott is nagyok a megpróbáltatások, akkor mit szóljunk mi?! Nem újdonság, amikor azt mondjuk, hogy van örökségünk a nehézségekből. (...) De ezt az örökséget ennek az országnak vállalnia kell, mert nincs más, aki vállalja helyettünk. Egy olyan kis országnak, amilyen Magyarország, rendkívüli fontosságú a külpolitikai törekvése, a külpolitikai tájékozódó képessége. Éppen ezért a magyar külpolitika eredményesen működött a többi ágazathoz viszonyítva korábban is. Úgy gondolom, ha összegezi valaki az utóbbi fél esztendőnek az eredményeit külpolitika terén - minden elhangzott vádaskodással, minden elhangzott jogos vagy jogtalan kritikával -, akkor megállapíthatja, hogy ma Magyarország külpolitikai kapcsolatrendszere, nemzetközi elfogadottsága Észak-Amerikától Nyugat-Európáig (nem kívánom felsorolni a kormányokat és országokat) nemcsak az elmúlt négy évtizedben nem volt hasonló a mostanihoz, de nyugodtan mondhatom, hogy évszázadok óta nem volt ilyen kiegyensúlyozott a külpolitikai rendszerünk. Elhangzottak kritikai észrevételek, amit természetesen nem vehetünk zokon, hiszen többpártrendszerben, parlamentarizmusban a kritika természetes. Elhangzottak az egyoldalú külpolitikai orientáció vádjai országonként és tömbönként. Mégis úgy gondolom, hogy ha az 337