Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása a németországi Sankt Augustinban, a Konrad Adenauer Kutató Intézetben

nizálódás, új nacionalista konfliktusok, új határváltozások előtt állunk, és mindez új háborúkhoz vezethet. Filozofikusan ugyan, de föltették a kérdést: talán nem is volt olyan rossz, amikor ezek az országok oda voltak láncolva a Szovjetunióhoz, amikor azt tanácsolták nekik, hogy hozzanak létre "organikus kapcsolatrendszert" az egyik szuperhatalomhoz. E népek négy évtizeden át képességet mutattak arra, hogy a szuronyok hegyén üljenek; biztonsággal a vasfüggöny mögött voltak és nem okoztak semmiféle kivándorlási problémát; ma pedig fennáll a veszélye annak, hogy a közöttük rejlő konfliktusok előre nem látható problémákhoz vezetnek. Még nagyobbnak tűnhet a veszély, ha észrevesszük, hogy a konfliktusok nemcsak államok között jelentkezhetnek, hanem országokon belül is. Régi tény, hogy a legtöbb európai állam nem homogén, hanem több nemzetiségű. Talán az a felfogás is teret nyer már, hogy a nemzeti kisebbségek léte önmagában nem baj és a fennmaradása nem okoz veszélyt. Az a veszélyes, ha a "domináns" nemzet - a többségi nemzet homogénné akarja tenni az államot. Ceausescu nem rejtette véka alá e szándékát, a világnak mégis hosszú idő kellett ahhoz, hogy fölismerje, mennyire veszélyes ő és a rendszere. Sajnos, a diktátor szelleme nem halt meg: a nézetei Romániában egyes újságokban újra jelentkeznek. Türelmetlenségük igazolásaként egyesek a mai magyar kormányt a negyvenes évek Horthy féle politikájának a folytatásával, revansizmussal, ugyanakkor sztálinizmussal vádolják. Milyen okok rejlenek a feszültségek mögött? - 1919-ben az oszmán, az orosz és a Habsburg birodalom összeomlásakor az emberek egy új Európa születéséről beszéltek, midőn az elnyomás évszázadai után sok régi európai nemzet létrehozta a maga független államát. De a németek és az oroszok közötti területen élő mintegy száztízmillió lakosból több mint harmincmillió nem a domináns "államnemzetekhez" tartozott, hanem nemzeti vagy etnikai kisebbséget alkotott, s őket az új urak elnyomása vagy rossz bánásmódja sújtotta. Ez a helyzet részben az etnikai mozaik következménye volt, azaz annak a következménye, hogy Európa keleti részén nagy számú, gyakran egymás települési területét átés átfedő nemzeti csoport élt; másrészt eredt a nem igazságosan meghúzott határokból. 276"