Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Közlemény Antall József miniszterelnök vatikáni fogadtatásáról - Antall József miniszterelnök pohárköszöntője a Margaret Thatcher brit kormányfő hivatalos látogatásakor rendezett díszvacsorán (Rövidítve)

"Az emberek dolgának árja van, Mely habdagállyal boldogságra visz, De elmulasztva, teljes életök Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is, Használni kell, míg áradatja tart, Vagy vesztjük a sors kedvezéseit." Vállalkozásunk nem kisebb, mint Európa át- illetve újjáépítése. Az Európa két felét elválasztó vasfüggöny a múlté; leomlottak a falak és a nyugati határainkat lezáró szöges drót is inchenként bekerült a vitrinekbe, hogy ott emlékeztessen egy hajdan volt megosztott Európára. Az új Európa felépítésénél mi sem akarunk "a partvonalon állni, vagy a lelátóról szemlélődni" - hogy Thatcher asszony aspeni beszédét idézzem. Részvételünk a közös európai ház építésében - az itt való együttélés szabályainak kidolgozásában - sokszoros terhet ró ránk, hiszen nekünk a saját kis sarkunkban is rendet kell tennünk - s nem is akármilyen körülmények között -, hogy méltók legyünk a házban lakhatásra. Ezért úgy vélem, nincs semmi rendkívüli abban, hogy ezekben az időkben gyakrabban találkozunk; hiszen közösen építkezünk, s ezt összhangban kell tennünk, hogy a kívánt eredmény az legyen, ami a szándék: egy kényelmes, meghitt európai ház, ahol a demokrácia, az emberi szabadság, az együttműködés önkéntessége alapján élnek és dolgoznak együtt a kontinens népei. Ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében van miért és van miről tárgyalnunk. Magyarország és az Egyesült Királyság között évszázadok folyamán, a földrajzi távolság ellenére is, szoros kapcsolat teremtődött. Szepsi Csombor Márton, a nyomtatásban is megjelent első magyar nyelvű útikönyv szerzője, 1618-ban bejárta Dániát, Hollandiát, Angliát, Franciaországot, Németországot és Csehországot. A mindenre éberen figyelő, nyitott szemmel járó tizenhetedik századi diákutazó az európai országokban élő emberek szokásainak, életmódjának, az útjába került falvaknak, városoknak, műemlékeknek avatott tollú megörökítőjeként számol be a tapasztalatairól, élményeiről, a "változatos Európáról", s ezen belül is a lenyűgöző Angliáról, annak a nemzetségét erősen oltalmazó népéről, Londonról a boldog városról. (...•) Az sem véletlen, hogy a magyar szabadságharcok hősei és hajótöröttjei mindig Angliában talál242"