Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Jeszenszky Géza külügyminiszter nyilatkozata első nemzetközi sajtókonferenciája keretében (Részletek)

jelenti; de a szabadság előfeltétele is a megoldás keresésének és remélhetőleg a megtalálásának is. A kisebbségi kérdéssel kapcsolatban az jelenti az új elemet - és itt tértek vissza arra, amit az imént hangsúlyoztam -, hogy a szomszédos országok nemzeti kisebbségei (a magyarok is) ma már szervezetekkel, intézményekkel, és minden bizonnyal mindenütt parlamenti képviselettel is rendelkező réteget alkotnak. Ez lehetővé teszi, hogy ezek a csoportok - köztük a magyar kisebbség is - megfogalmazzák a maguk törekvéseit, céljait. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek a célok és programok rendkívül józan, mérsékelt, az európai normákkal minden vonatkozásban összhangban álló célok és követelések. Ezeknek a teljesítése nem a mi felelősségünk, hanem az államok kormányainak a felelőssége. Ennyiben van itt új elem, hogy ma már nem Magyarországnak kell beszélnie az elnémított vagy némaságra itélt magyar kisebbségek helyett, hanem ők maguk autentikusan tudnak magukért szólni. Természetesen mi úgy érezzük, hogy erkölcsi kötelességünk egyfajta támogatást adni ezekhez a követelésekhez, azonban ez a támogatás nem jelent semmi olyat, ami akadályozná a szomszédos országokhoz fűződő viszonyunkat. Most már nem mi hangoztatjuk ezeket a kéréseket, nem mi vetjük föl, hanem mi csupán azokat az elveket szeretnénk kimunkálva látni - és a magyar kormány maga is ebben tevékeny részt vállalhat -, amelyek alkalmasak európai szinten, de akár világméretekben is, a több nyelvű és több nemzetiségű államok belső kérdéseinek és gondjainak a megoldására. Úgy látjuk, hogy Skandinávia, Nyugat-Európa, Észak-Amerika jár élen a belső etnikai kérdések megoldásában. Amennyiben ezeket Európa középső és keleti felében - beleértve a Szovjetuniót is - átveszik vagy adaptálják, akkor itt súlyos belső konfliktusoktól és államközi konfliktusoktól sem kell tartanunk. Még egy kérdésről szólok (feltételezve, hogy ezzel kapcsolatban kérdéseik lennének): a Varsói Szerződéssel kapcsolatos álláspontunkról. Felhívom a figyelmüket a kormányprogram szövegezésére, minthogy itt rögtönözve bizonyára nem tudnék olyan pontosan fogalmazni, ahogyan a programban tettük. A kormánykoalíció felfogása az, hogy a Varsói Szerződést Magyarország soha nem választotta szabad akaratából. Nagyon kétséges, hogy valaha is volt-e ennek pozitív funkciója, szerepe; de hogy ma már szükségtelen, ezt határozottan valljuk. Ugyanakkor tisztában vagyunk 176