Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Dr.Horn Gyula külügyminiszter 1990. március 2-i levele Románia külügyminiszteréhez

A román politikai vezetés a kétoldalú megbeszéléseken minden alkalommal Ígéretet tesz arra, hogy határozottan törekszik a romániai magyarok jogainak biztosítására, az e jogok gyakorlásához nélkülözhetetlen intézményrendszer kiépítésére. A legutóbbi találkozónk alkalmával is hangsúlyoztam Önnek, hogy ezek nélkül nem rendezhető a magyar-román viszony sem. A romániai sajtóban megjelent hírek, valamint egyéb információk alapján növekvő aggodalommal kísérjük figyelemmel, hogy az Ígéretes kezdet után a nemzeti kisebbségek jogos igényeinek a teljesítése megtorpant, sőt esetenként visszalépésekre kerül sor. Közös érdek, hogy ezt a kedvezőtlen folyamatot megállítsuk. Ennek első lépéseként hasznos lenne, ha a témában járatos magyar és román szakértők mielőbb véleményt cserélnének e gondok megoldásának lehetséges útjairól. Külügyminiszter Úr! Úgy értékeljük, hogy a forradalom után felcsillant a lehetőség a két nép közeledéhez, a két ország kiegyezéséhez, s ehhez összességében kedvező légkör alakult ki. A romániai változásokra figyelő magyar közvéleményben azonban okkal keltenek nyugtalanságot az utóbbi hetekben szaporodó negatív jelenségek, amelyek az iskolák szétválasztása ügyében csúcsosodtak ki. Sokasodtak a letűnt korszak szellemét idéző publikációk, röplapok, falferiratok, ilyen szónoki beszédek hangzanak el, retorzióként is felfogható személycserékre kerül sor. A demokratikus átalakulás ellenségei nemzetiségi településeken kétnyelvű helységjelzőket döntöttek ki - például Marosvásárhelyen -, kisebbségieket - magyarokat, zsidókat és másokat súlyosan bántalmaznak. Román kormánytisztviselők és politikusok romániai és külföldi kijelentései megütközést váltottak ki, kételyeket ébresztettek a román politika szándékainak őszintesége iránt. Csak a magyarellenes indulatokat fokozza a román Oktatási Minisztérium közleménye, amely a segítő szándékú magyarországi spontán könyvakcióknak ellenséges törekvést tulajdonít, kétségbe vonva a szándék önzetlenségét. Ez felháborodást vált ki a magyar közvéleményben. Mindezen - és más, most nem említett - tények birtokában aggodalommal kell megállapítani, hogy a romániai közéletben mind nagyobb teret kapnak olyan politikai szervezetek és személyek, amelyek és akik nyíltan magyarellenes politikát hirdetnek és ennek megfelelően cselekszenek. Ezek az erők a román diktatúra által is táplált gyűlölködés felszításában érdekeltek, ezért illetik a magyarságot és más kisebbségeket is alaptalan vádakkal, tőle idegen törekvésekkel. 126