Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének beszéde az Európa Tanács Parlamentjének Közgyűlésén Strasbourgban (Részletek)

kező: az egymástól is különböző pártprogramok ellenére nemzeti konszenzus van a tekintetben, hogy az egyetemes emberi jogok maradéktalan érvényesülésére épülő többpártrendszerű alkotmányos jogállam, parlamenti demokrácia kiépítése és zavartalan működése a célunk; továbbá a gazdaságot illetően is többségi vélemény alakult ki az eltérő indíttatású politikai erők között abban, hogy nemzeti érdekünk egy szociális piacgazdaság megteremtése Magyarországon. E két kardinális kérdésben kialakult nemzeti konszenzus képezi a békés átmenet egyik legfontosabb fundamentumát, s egyben garanciáját is, függetlenül attól, hogy a márciusi parlamenti választásokra való felkészülésben időnkint fölizzanak a szenvedélyek, kiéleződik a pártok közötti küzdelem. Mi úgy akarunk az új európai értékrendhez tartozni, hogy megszüntetünk mindenféle ellenségeskedést más népekkel, népcsoportokkal, kisebbségekkel szemben. A közvetlen szomszédságunkban történő változások természetesen nem maradnak hatás nélkül ránk, mint ahogyan nagy valószínűséggel feltételezhető az is, hogy újraírják az össz-európai folyamatok egészének a forgatókönyvét. Az új helyzet minden érdekelt fél számára megkerülhetetlenné teszi, hogy újragondolják eddigi integrációs koncepcióikat. Kötelességünk feltenni magunknak újból és újból a kérdést: fölkészültünk-e igazából - lelkiekben s gondolatilag egyaránt - arra, hogy gyakorlatilag a végéhez ért egy történelmi korszak Európában; továbbá hogy a megosztott Európa helyét kontinensünkön egy új belső struktúra veszi át, ahol ha maradnak is törésvonalak, azok bizonyára máshol húzódnak majd ezután; valamint hogy ennek az új európai belső struktúrának a külső kapcsolatrendszere is óhatatlanul megváltozik? Akarunk-e illetve tudunk-e valóban egységes Európában gondolkodni, vagy pedig fantáziánkat változatlanul belekényszerítjük az eddigi történelmi fejlődés korlátai közé, vagy éppen a napi érdekütközések mikrobarázdáiba? Hogyan vagyunk felkészülve a lehetséges új konfliktusokra, amelyek az emberi kapcsolatok szorosabbá válásából, vagy az erő- és érdekviszonyok átrendeződéséből fakadnak? Megvannak-e vagy meglesznek-e azok az európai intézmények, amelyek a konfliktusokat kezelni tudják, és lesz-e ezeknek az intézményeknek kellő súlyuk, hogy integrálni tudják a nemzeti idíttatású törekvéseket, s kezelni legyenek képesek a gazdasági, politikai, etnikai vagy bármiféle más köntösben jelentkező nacionalizmust? 114