Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Dr. Horn Gyulának, az MSZP Elnöksége tagjának, külügyminiszternek tájékoztató beszéde az Országgyűlés ülésszakán a romániai helyzetről és eseményékről

Ötödször: Hiteles információink szerint a román hatóságok azt sugallják, hogy Magyarországról bujtogatják fel a tüntetőket, sőt hogy Magyarország katonai provokációra készül Románia ellen. Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk, mert minden alapot nélkülöz, és bármiféle ilyen szándék ellentétes Magyarország politi­kájával. Hangsúlyoztam a nagykövetnek, hogy a mi megitélésünk szerint a tömeges megmozdulásokat az váltotta ki, hogy megsértik a román nép, a nemzetiségek alap­vető jogait, a lakosság katasztrofális életkörülmények között él, lábbal tiporják a vallásszabadságot. Kifejeztem azt a véleményemet is, hogy meggyőződésünk sze­rint a román nép egyre inkább érzékeli a saját országa politikai mozdulatlansága és a környező kelet-közép-európai országokban zajló óriási változások közötti ellen­téteket és különbségeket. A magam részéről is hangúlyoztam, hogy a magyar kor­mány követeli a román kormánytól, hogy nyilvánosan határolja el magát a Magyar Köztársaság elleni uszításoktól. Tájékoztatásul el kívánom mondani Önöknek a román nagykövet válaszá­nak lényegét. Ez a következő. Mindaz ami ott történt és történik, Románia belügyét képezi. Sehol a világon nem oldották meg olyan kitűnően, tökéletesen a vallássza­badság biztosítását és az emberi jogokét, mint Romániában. A válaszomban hangúlyoztam azt is, hogy az emberi jogok ügye az a te­rület, amelyre a nemzetközi egyezmények - beleértve az ENSZ különböző egyez­ményeit vagy a helsinki Záróokmányt és az ahhoz csatolt megállapodásokat - min­den egyes államra nézve kötelezettségeket rónak ki; tehát azokat nem lehet csupán államok belügyének tekinteni. Kértem a nagykövetet arra is, hogy minél előbb kap­junk választ kormányunk álláspontjára. A nagykövet ugyanakkor kérte a magyar hatóságok közbenjárását, hogy szüntessék meg a budapesti román nagykövetséggel szembeni atrocitásokat, hiszen megrongálták a budapesti nagykövetség épületét, és hogy a magyar hatóságok sza­vatolják zavartalan működésüket. A magam részéről ígéretet tettem arra, hogy ezt maximális mértékben megpróbáljuk biztosítani. Azt viszont nem tudom elfogadni (amit szintén követelt), hogy szüntessünk be mindenfajta tüntetést; hiszen a tüntetéshez való jog mint vé­leménynyilvánítási jog minden nemzetközi egyezményben benne van, és ez általá­nos nemzetközi gyakorlat. A nagykövetség biztonságának a szavatolását viszont minden erőnkkel megpróbáljuk biztosítani. Ezúton szeretnék felhívni mindenkit, hogy semmiféle incidenssel, erősza­kos fellépéssel ne terheljék ezt az amúgy is súlyos problémát. Az erőszak csak erő­szakhoz vezethet, s erre nekünk nincs szükségünk. Ha bárki tüntet, ez elemi embe­ri joga, de ezt nem szabad erőszakkal fölcserélni. Szeretném még a tisztelt Országgyűlés tájékoztatására elmondani, hogy különböző szervezetek azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz és a Külügyminisz­tériumhoz, hogy a kormány járjon el az ENSZ Biztonsági Tanácsánál a romániai ese­mények kapcsán. Szeretném tájékozatni Önöket arról, hogy minden lehetséges esz­közt igénybe veszünk és fellépünk nemzetközi fórumokon az ügy rendezése, a hely­zet megváltoztatása érdekében. A Biztonsági Tanácshoz azonban - annak rendsza-

Next

/
Thumbnails
Contents