Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Dr.Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának előadói beszéde a Központi Bizottság ülésén nemzetközi kérdésekről

Kirajzolódnak a szakaszhatár körvonalai a külpolitizálás módszereit illetően is. A külpolitikának az utóbbi öt-hat évben kialakult megújulása döntően a Magyar Szocialista Munkáspárthoz kötődik, a változások a mi pártunkból indultak ki; ez teljesítményként úgy is jelentős, hogy mindez a régi intézményrendszer keretei között történt, hiszen a "szellemi mag" lehetett volna másutt is. Napjaink egyik fejleménye, hogy a gyakorlatban formálisan is megtörténik a korábban már tartalmában bekövetkezett változás: azaz a külügyi kormányzat közvetlen pártirányításának a felszámolása. Nyilvánvaló persze, hogy egy párt soha nem mondhat le az állami külpolitika befolyásolásáról, akár kormányon van, akár ellenzékben. Különösen fontos kérdéssé válik ez akkor, amikor a Központi Bizottság a február 10-11 -i ülésén történelmi jelentőségű döntést hozott arról, hogy elfogadja a többpártrendszer kialakulását. Pártunknak felelősen végig kell gondolnia, miként alakul majd a külpolitika, milyen lesz a külpolitizálás tartalma, kerete, módszerei a többpártrendszer körülményei között. Már most el kell kezdenünk felkészülni arra is, hogy az MSZMP-nek egy a maitól jelentősen különböző parlamentben kell majd képviselnie álláspontját, politikáját a nemzetközi élet minden kérdésében, esetleg nyomást gyakorolva, bírálva egy koalíciós kormány külpolitikáját. Pártunknak számolnia kell azzal is, hogy az újonnan létrejövő pártok előbb-utóbb kialakítják együttműködésüket külföldi partnereikkel. El kellene azonban kerülni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban olyan egészségtelen versengés alakuljon ki, amely gátolja a közös nemzeti érdek képviseletét és érvényesítését. Éppen ezért a külpolitikai munkát mielőbb a pártok és szervezetek közötti párbeszéd napirendjére kell tűzni. Az utóbbi időszak kiemelkedően fontos nemzetközi eseménye a bécsi utótalálkozó, amelyen hazánk az európai elkötelezettségének megfelelően igen aktívan lépett fel. Az eredményes befejezés minőségi változásokat hozott az európai együttműködésben. Ennek jegyében értékeljük az utótalálkozó döntéseit és tapasztalatait. Új nagy jelentőségű döntés a leszerelési tárgyalási fórumok felállítása a helsinki folyamat keretei között. Eddig példa nélküli az emberi jogi és humanitárius kérdésekben született konzultációs ellenőrző rendszer elfogadása, és minőségileg új előremutató kötelezettségvállalás a nemzeti kisebbségek ügyében. Magyarország a záródokumentumban foglalt minden rendelkezést kötelezőnek tekinti az összes résztvevő számára; nem fogadja el azt a román magatartást, mely szerint válogatni lehet a kötelezettségek között. A nemzetközi változások felszínre hozták a véleménykülönbségeket mind a NATO-n, mind a Varsói Szerződésen belül a szovjet reformok megítélését illetve támogatásának mértékét illetően. Újszerűség a "blokk jelleg" megbomlása. A NATO-országok körében katonai kérdésekben voltak viták, a VSZ-országok körében inkább gazdasági és különösen emberi jogi és humanitárius kérdésekben. Érzékelhető volt a megegyezéseket rugalmasan segítő szovjet, lengyel és magyar magatartás. Megnyilvánult a VSZ-en belüli sokszínűség Bécsben; az utőtalálkozó ezzel összefüggésben Románia nemzetközi tekintélye további hanyatlásának színterévé vált.