Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Dr.Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának előadói beszéde a Központi Bizottság ülésén nemzetközi kérdésekről
A kérdések kérdése azonban az, hogy mi magunk mindent megtegyünk az együttműködésre alkalmas gazdasági szerkezet kialakításáért. További alapfeltétel a társadalmi stabilitásunk megőrzése. Egy kormányzásra képtelen MSZMP-t, egy kormányozhatatlan Magyarországot a Nyugat nem tekint partnernek. A külpolitikai műhelyeknek is feladata annak a felmérése, hogy a magyar gazdaság milyen fokú kapcsolódásra lesz képes a nyugat-európai integrációhoz. Nyilvánvaló, hogy a teljes integrálódásig belátható időn belül nem juthatunk el; ennek az az oka, hogy nálunk nincs még igazi piacgazdaság, továbbá korlátokat szab a társadalmi rendszerek különbözősége, meg a katonai-politikai szövetségek létezése. A Nyugathoz való kapcsolódás nem csökkenti - és nem is csökkentheti - a szocialista kapcsolatrendszer számunkra való jelentőségét. Nem a szövetségesemkkel létező együttműködés korlátozására vagy leépítésére kell törekednünk, hanem a nyugati államokhoz fűződő kapcsolatainkat kell minél érdemibbé, tartalmasabbá tennünk. A szocialista együttműködés továbbfejlesztése változatlanul nemzeti érdekünk. A jelenlegi körülmények között azonban elsősorban a reformpolitikát folytató országokkal való, ma még döntően kétoldalú kapcsolatok bővítése látszik járható útnak. Kétségtelen az is, hogy bel- és gazdaságpolitikánk fölidézi a szocialista országok egy részétől való elszigetelődés veszélyét is. Ennek elsődleges oka azonban nem egyedül a magyar politikában van, hanem a szocialista országok gyakorlatának egymástól való távolságában keresendő. Ezért ezt elkerülni nincsen módunk, legfeljebb enyhíteni tudjuk. Magyarország egyoldalú irányultsága soha nem szolgálta a nemzet valódi érdekeit. Külpolitikánk egy pillanatra sem támaszthat kétséget abban a kérdésben, hogy elismerjük a két formáció, a két szövetségi rendszer között kialakult status quo-t. A kis államok ereje éppen a külpolitikájuk józan tárgyilagosságában rejlik. Ez a realizmus olyan vívmány, amelyet nem adhatunk fel semmilyen belső vagy külső erő kedvéért. Ha arra gondolunk, hogy az 1970-es évek világgazdasági megrázkódtatásainak hatása alatt ebben a pártban, ebben az épületben többek részéről megfogalmazódott igény a tömbbe zárkózásra, megnyilvánult a nyugati kapcsolat létjogosultságának tagadása, akkor tudjuk csak igazán értékelni a mára kikristályosodott magyar külpolitikai szemléletet! Az utóbbi évek fejleményein végigtekintve elmondhatjuk: külpolitikánk mindent megtett, hogy a maga területén és sajátos eszközeivel segítse talpon maradásunkat . Néhány év alatt kialakult egy önálló és markáns arculatú külpolitika, amely tekintélyt és megbecsülést szerzett hazánknak szövetségeseink és partnereink körében szerte a világon. E külpolitikai megújulásnak a kezdetét jelezte a szocialista együttműködés elveinek és gyakorlatának átértékelése, a nemzeti és a közös érdekek összefüggéseinek tisztázása még az 1980-as évek első felében. Törekvéseink eredményeként oldódtak szövetségi rendszerünkben az "alá-fölérendeltségi" viszonyok, s helyükbe mindinkább az egyenjogú partneri kapcsolatok léptek. Enélkül nem tudta volna külpolitikánk kiaknázni azt a növekvő mozgásteret, amelyet a szovjetunióbeli átalakítás megkezdése kínált számunkra.
