Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Németh Miklósnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének pohárköszöntője Moszkvában, a hivatalos munkalátogatásakor a tiszteletére rendezett díszebéden (Rövidítve)

MÁRCIUS 2 NÉMETH MIKLÓSNAK, AZ MSZMP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGA TAGJÁNAK, A MINISZTERTANÁCS ELNÖKÉNEK POHÁRKÖSZÖNTŐJE MOSZKVÁBAN, A HIVATALOS MUNKALÁTOGATÁSAKOR A TISZTELETÉRE RENDEZETT DÍSZEBÉDEN (Rövidítve) A látogatásom a szovjet és a magyar kormányfők hagyományos találkozóinak sorába illeszkedik, de úgy vélem, sem a kor körülményei, sem megbeszéléseink tárgya és szelleme nem nünősíthetó ma szokványosnak. A modernizálás most a szocializmus átfogó reformját igényli. Ez a Szovjetunió népeinek és a magyar népnek egyaránt igénye. A magyar kormányzatnak legfőbb törekvése az, hogy nemzeti összefogást szervezzen az új magyar szocialista modellt kiépítő reformprogram köré. Mint miniszterelnök, a cselekvőképességet a társadalomban, a pártban és a különböző politikai szervezetekben egyaránt föllelhető reformerek összefogásával és középpontba állításával kívánom biztosítani. Csak a reformcentrum megszervezésével kerülhető el az erők polarizálódása, megosztottsága, az öncélú pártoskodás. Meggyőződésem, hogy a modernizálás csak rendezetten haladva, a reformok útján járható végig. Ezen az úton a magyar-szovjet kapcsolatok, a szövetség erősítésének óriási lehetőségeit látom. Esélyt látok arra, hogy mind Magyarországon, mind a Szovjetunióban önálló, sajátosan népi-nemzeti tartalmú szocialista modelleket építsünk ki, hogy megreformáljuk a szocialista országok közötti politikai, gazdasági, kulturális és katonai kapcsolatokat, megszabaduljunk a kapcsolatainkat a múltban terhelő minden ballaszttól. Együttesen meg kell változtatnunk a KGST együttműködési mechanizmusát. Mindannyian érezzük, tudjuk, tapasztaljuk, hogy az együttműködés mai rendje és alkalmazott eszközei már nem szolgálják megfelelően az egyes tagországok fejlődését, és fékezik a valódi integráció kialakulását. A reális árak, árfolyamok, a konvertibilis pénz hiánya miatt nem tudjuk kihasználni a lehetőségeinket. Aruhiánynyal küzdünk, nem tudjuk kielégíteni az emberek szükségleteit, miközben ugyanakkor kihasználatlan szellemi és termelési kapacitásaink vannak. Kölcsönösen igényt tartunk egymás termékeire, ugyanakkor kölcsönösen nem elégítjük ki ezeket az igényeket. Szűkítjük egymás piacait, ahelyett hogy bővítenénk. Ez pedig azt eredményezi, hogy a kölcsönös előnyök helyett az együttműködés mai rendjében kölcsönös hátrányokat is elszenvedünk. Ezért szilárd az a meggyőződésünk, hogy a KGST-együttműködés mechanizmusának radikális megújítására van szükség. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a kölcsönösen előnyös együttműködés eszméje hitelét veszti országainkban és a világban egyaránt. Gyors gyakorlati tettekre van szükség, a deklarációk már nem segítenek.