Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr.Horn Gyula külügyminisztériurni államtitkár beszéde Genfben, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának ülésszakán

Megérettnek látjuk ugyanakkor az időt arra, hogy nemzetközi téren is növeljük aktivitásunkat, és egyenrangú félként nagyobb szerepet vállaljunk az emberi jogokat szabályozó normák megvalósítására és végrehajtásuk ellenőrzésére irányuló közös nemzetközi erőfeszítésekben. A magyar nép és kormánya komoly aggodalommal követi az emberi jogok megsértésének minden formáját, bárhol forduljon is elő a világban. Különösen veszélyesnek tartjuk a jogsértések egyik legembertelenbb és legmegalázóbb formáját, az egyének hátrányos megkülönböztetését, bármilyen alapon is történjék. A diszkrimináció tilalmának megszegése egyet jelent az egyetemes emberi érték és nemzetközi jogi kategória semmibevételével. Fölemeltük szavunkat a dél-afrikai apartheid politika vagy a megszállt arab területeken élő lakosság jogainak a megsértése ellen. Ugyanígy cselekedtünk a világ más térségeiben előfordult jogsértések esetén is. Nem tehetünk másképpen, amikor Európában találjuk magunkat szemben az emberi jogok súlyos és folyamatos megsértésével. Alapvető álláspontunk az, hogy az európai országokra ugyanúgy vonatkoznak a nemzetközi egyezmények és elvárások,mint bármelyik földrész államaira. Súlyos történelmi tanulság, hogy az emberi jogok sérelme Európában: veszélyes feszültségforrást képezhet. Számos sajnálatos példát ismerünk arra vonatkozóan, hogy a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldatlansága feszültségekhez vezetett egy-egy országon belül és a kontinens országai közötti kapcsolatokban egyaránt. Az ENSZ egyik legfontosabb feladata az ilyen problémák kialakulásának megelőzése, vagy ezek felszínre kerülése esetén a megfelelő intézkedések és lépések megtétele. Elvi álláspontunk az, hogy a magyar kormánynak joga és egyben kötelessége is szót emelni az alapvető emberi jogok és ezen belül a kisebbségek jogainak megsértése ellen, különösen ha arra Magyarország közvetlen szomszédságában kerül sor. Meggyőződésünk szerint az emberi jogok tiszteletben tartása követelményének érvényesítése független akár szövetségi rendszerhez tartozástól, akár társadalmi berendezkedéstől. Aggodalommal tölt tehát el bennünket, mert úgy látjuk - és ezt számos más ország részéről is hozzánk hasonlóan Ítélik meg -, hogy Romániában súlyosan megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Aggodalmunkat nem csupán az ENSZ-ben vagy más nemzetközi fórumon fejezzük ki, hanem több esetben közvetlenül a szóban forgó félnek is a tudomására hoztuk. Csak sajnálattal állapíthatom meg, hogy segítőkész és az együttműködést sürgető kezdeményezésünk vagy javaslatunk az emberi jogok szavatolására mind ez ideig hatástalan maradt. A nemzetközi közvélemény előtt jól ismert, hogy Romániában nem csupán az egyének és a nemzetiségek polgári és politikai jogait, hanem szociális, gazdasági és kulturális jogait is csorbítják. Az emberi jogok megsértésének tartjuk a falvak lerombolását, a kulturális és történelmi értékek fölszámolását, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának célzatos elsorvasztását, az erőszakos asszimiláció jelenségeit, vagy a vallásszabadság korlátozását.