Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének nyilatkozata az Európa Parlamentnél tett látogatása után

Az európai integrációs szervezetekhez való visznyunkról is beszélgetve megfogalmazódtak bizonyos követelmények is. Ahhoz, hogy tovább közeledjünk az Európai Közösséghez, szükséges, hogy folytassuk előrehaladásunkat belső jogalkotásunkban a jogállamiság kifejlesztésében. Szükséges, hogy demokratikus viszonyok alakuljanak ki, érvényesüljenek az emberi jogok; visszatérően utaltak arra, hogy a Közösséghez tartozáshoz alapvető követelmény a többpárti demokratikus berendezkedés. Ugy tűnik, az ilyen irányú haladás a kívülről való kapcsolatépítésnek is fontos ösztönzője lehet. Örömmel nyugtázom, hogy a magyarországi fejlődés iránt érdeklődés és rokonszenv volt érezhető Strasbourgban. Mi nyitottak akarunk lenni a nemzetközi színtéren. A magyar külpolitikában az egyoldalú orientációt fel kell váltania egy kiegyensúlyozott politikai vonalvezetésnek, amelyben a Kelettel és a Nyugattal való kapcsolatépítés egyaránt fontos. Ezt úgy értjük, hogy nagyon fontos a szövetség a baráti országokkal, s az a hatalmas piac, amit a Szovjetunió illetve a KGST jelent; ugyanakkor ha meg akarjuk gyorsítani felzárkózásunkat a fejlett ipari országok szintjéhez, akkor Nyugat-Európával illetve az Európai Közösséggel is fejleszteni kell a kapcsolatokat. Ehhez szükséges, hogy Magyarország megbízható partner legyen. Ezért nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérik Strasbourgban mindazt, ami Magyarországon történik, főleg a demokratizálódás folyamatát. Mindazonáltal kicsendült aggodalom is a véleményekben azt illetően, nehogy megbomoljon a stabilitás Magyarországon. Úgy jó végigvinni a demokratizálási folyamatot - például a képviseleti demokráciára való áttérést -, hogy az ne veszélyeztesse az ország stabilitását. Többször is kifejezésre juttatták: nincs olyan igény a Nyugat részéről, hogy mi eltávolodjunk korábbi partnereinktől. Beszélgető társaink föltették a kérdést: nem tervezi-e Magyarország, hogy valamikor a Közösség tagjai közé kerüljön? Erre azt válaszoltam, hogy először az EGK-val tavaly aláírt megállapodásban foglaltakat kell megvalósítani, ók azt hangsúlyozták, hogy az jó megállapodás. Ami engem illet, nem vagyok tőle teljesen elragadtatva, mert tudom, hogy a GATT tagjaként nekünk eleve járna a diszkriminációktól mentes elbánás, márpedig ez a megállapodás az úgynevezett kényes termékek listáját illetően 1995-ig tartja fenn a mennyiségi megkülönböztetéseket. Ezzel kapcsolatban azonban biztató volt az az igéret, hogy versenyképességünk növekedésével, a reformok folytatásával a Közösség kész lesz meggyorsítani ennek a listának a felszámolását; természetesen nekünk kell alkalmazkodnunk egy nagyobb erőhöz, egy fejlett közösséghez, hogy az együttműködés kialakuljon. Tehát először ezt a megállapodást kell tartalommal megtölteni. Sőt sor kerülhet kiegészítésére is, figyelembe véve például a Budapest-Bécs világkiállítás tervét. Az 1995 utáni távlatot illetően végig kell gondolni: lehetséges-e, hogy Magyarország társult tagként közeledjen tovább a Közösséghez úgy, mint egyes EFTA-tagállamok? A Közösség maga is így gondolkodik, hiszen tudja, hogy a KGST tagja vagyunk és nem akarunk kivonulni erről a piacról éppen akkor, amikor ők is ott új pozíciókat kívánnak szerezni.