Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Dr.Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde Párizsban, a vegyi fegyverek eltiltásával foglalkozó nemzetközi konferencián

E veszély komolyságára figyelmeztetnek bennünket e barbár fegyverfajta utóbbi években többször előfordult bevetésének tragikus következményei. A magyar kormány elitélte a vegyi fegyverek alkalmazását, mert az ellentétes a nemzetközi jog normáival; és sürgette e fegyverek általános és teljes felszámolását, mint a felhasználásuk megelőzésének egyetlen biztos garanciáját. A Magyar Népköztársaság, mint az 1925. évi Genfi Jegyzőkönyv részese, megerősíti, hogy a Jegyzőkönyvben foglalt tilalmat annak teljességében változatlanul érvényben lévőnek tartja. Meggyzóződésünk, hogy minden államnak szigorúan tiszteletben kell tartania a Jegyzőkönyv elveit és előírásait. Ezért kívánatosnak tartjuk, hogy a világ államai mielőbb váljanak a Genfi Jegyzőkönyv részeseivé. Egyben arra is ösztönözni szeretnénk, hogy azok az államok, amelyek ezt még nem tették meg, haladéktalanul csatlakozzanak a Bakteriológiai (biológiai) és Toxin-fegyverek tilalmára vonatkozó Egyezményhez. Konferenciánk összehívását sürgetővé tette az is, hogy a világ különböző térségeiben fokozódott a vegyifegyver-készletek megjelenésének és felhalmozásának, illetve ennek következtében e fegyverek használatának a veszélye. Az ilyen fegyverek alkalmazásáról szóló hírek megrázó hatása, párosulva az újabb használat növekvő kockázatával, arra készteti az államok közösségét, hogy megsokszorozza erőfeszítéseit a vegyifegyver-készletekben rejlő veszély kiiktatására. A magyar kormánynak szilárd meggyőződése, hogy ezt a veszélyt megbízhatóan és mindenki számára megnyugtatóan csak úgy küszöbölhetjük ki, ha felszámoljuk annak anyagi bázisát. Vagyis: teljes és globális - vagyis a vegyifegyverelőállítás minden fázisára és minden államára kiterjedő - tilalmi egyezmény keretében megsemmisítjük a meglévő készleteket és kapacitásokat. Az utóbbi néhány év ígéretes fejleménye, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, így az emberiség jelenét és jövőjét érintő tárgyalásokon is egyre határozottabban érvényre jut egy újfajta felelősségérzet. Méltóképpen demonstrálták ezt Mihail Gorbacsov, az ENSZ Közgyűlésében egy hónapja elmondott beszédének nagyjelentőségű gondolatai, a szovjet törekvések és javaslatok igen kedvező visszhangja. Mára kialakult a nemzetközi egyetértés arról, hogy az emberi civilizáció elpusztítására képes arzenálok árnyékában nemhogy a háború, de a fegyverkezés maga sem lehet többé eszköze a nemzetközi viták vagy érdekellentétek megoldásának. A fegyverkezés korlátozásáról folyó tárgyalások és megállapodások eredményeként egy kooperatív biztonsági struktúrát kell létrehoznunk. Az emberközpontú és a világcivilizációt védő gondolkodásmódnak mielőbb visszafordíthatatlanná kell válnia, és át kell hatnia az egyéneknek, a nemzeti kormányoknak, a nemzetközi fórumoknak a szellemét; érvényesülnie kell ennek a konferenciának az állásfoglalásában is. Nem egészen egy évvel ezelőtt a Genfi Leszerelési Értekezleten alkalmam volt hivatalosan kijelenteni, hogy Magyarország területén nincsen semmiféle - sem saját tulajdonú, sem más állam birtokában lévő - vegyifegyver-készlet, vagy vegyifegyver-gyártó létesítmény; ilyen irányú kutatást vagy fejlesztést nem folytatunk, és ve-