Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1988

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Dr. Szűrös Mátysnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének nyilatkozata a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról

nak van önmozgása is, s nemzetközi tekintélyünk abból is táplálkozott, hogy a reformpolitika párosult markáns külpolitikával. Hosszú távon azonban eredményes külpolitikát csak stabil belső helyzetre és gazdaságra támaszkodva lehet folytatni. Kérdés: Új kérdések a szocialista országok egymás közötti kapcsolatrendszerében is felvetődnek, vagy éppen korábban is érzékelt problémák új módon jelentkeznek. Mit hozott e tekintetben a Varsói Szerződés legutóbbi tanácskozása? Válasz: A kölcsönös megértés, tisztelet, az egyenjogúság erősödik a szocialista országok közötti kapcsolatokban, magyarország példája is mutatja, hogy nő a szuverén mozgástér. Aktívan veszünk részt a közös elgondolások kezdeményezésében, kidolgozásában, képviseletében. Ma nem úgy van, hogy a szövetség vezető hatalmától indul ki minden kezdeményezés, hanem mind több a lehetősége annak, hogy a többi szocialista ország is aktívan lépjen fel, érvényesítse adottságait, s ez Varsóban is tükröződött, ugyanakkor az is érződött, hogy lényeges kérdésekben vannak eltérések a szocialista országok között az új külpolitikai filozófia értelmezésében és gyakorlati megvalósításában is. Az országok esetében is úgy van, mint az egyes emberek esetében, van, aki korábban képes az újat felismerni és annak érdekében tenni. Kérdés: Már korábban szó esett Varsóban tett javaslatunkról. Miért tartjuk fontosnak az emberi jogi és humanitárius kérdésekkel foglalkozó bizottság felállítását? Válasz: Ez összefügg a demokrácia fejlesztésével. Demokratikussá csak úgy tehetjük a nemzetközi kapcsolatokat, ha azok a demokráciák együttműködését jelentik. Az emberi méltóság és szabadságjogok kiteljesítése történelmi folyamat, aminek tükröződnie kell a nemzetközi kapcsolatokban is. Ez minket magyarokat érthetően külön is foglalkoztat. Kérdés: Tanúi vagyunk annak, hogy a szocialista országok kapcsolataiban nyíltabban esik szó a meglevő problémákról. így például az előbb említett kérdéskörről is. Megítélése szerint ez az érintett országok helyzetének változásával, vagy a nagyobb nyíltsággal függ össze? Válasz: Mind a kettővel. Én úgy fogom fel a szocialista világbeli megújulási folyamatot, hogy az szükségszerűséget tükröz. S elkerülhetetlenül előbb-utóbb minden szocialista ország erre az útra lép valamilyen formában. Ami a nyíltságot illeti érzékeljük térhódítását, de még őszintébben kell beszélnünk egymás között egymásról, mert bizonyos jelenségek nem képezhetik csak egy-egy ország belső ügyeit. Kérdés: Vonatkozik-e ez a magyar-román viszonyra? Egyáltalán mit kíván tenni a magyar vezetés a növekvő feszültség oldásáért? Válasz: Mi változatlanul a jószomszédi viszony helyreállítására törekszünk, ám e törekvésünk nem részesül megfelelő viszonzásban. Erőfeszítéseket teszünk, hogy nemzetközi támogatással is hitelesítsük tárgyalási törekvéseinket, s azt, hogy olyan ügyről van szó, amely túlmegy a két állam viszonyán, amelyben senki sem hallgathat. Nem lehetséges, hogy amikor ilyen módon és ilyen méretekben sértik meg az emberi jogokat, szenvednek emberek bizonyos politika miatt, akkor hallgassunk, félrehúzódjunk.