Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1988

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének év elejei külpolitikai interjúja

megnyugtató garanciák kialakítására tett kezdeményezéseink a különböző nemzetközi fórumokon is. Konstruktív partnerekkel ez a szándék valósul meg például Jugoszláviával, Csehszlovákiával, a Szovjetunióval és Ausztriával való együttműködésünkben, és a nemzetközi együttműködésben is. Román barátainkban is tudatosítani akarjuk a szándékaink tisztességes voltát. Nagy írónk, Sütő András szép szavait és igaz gondolatait szeretném idézni, amelyeket idejövetelem előtt jegyeztem föl magamnak. Azért idézem őt, mert б ott él Erdélyben, és a legjobban érzi és érti az ottani magyarság gondjait és helyzetét; és tudom azt is, hogy ő elfogulatlan: nem csak a magyar népet, hanem a román népet is szereti és tiszteli. О ezt írja: „Egy nemzetiség, kivált ha közel kétmilliós létszámú népről van szó és etnikailag része egy saját állam keretében élő nemzetnek, joggal igényli: az egyenjogúság fogalma ne redukáltassák néhány általános emberi jogra. Ezek alapvetőek és rendkívül fontos jogok, nem merítik ki azonban azokat a feltételeket, amelyek bármely nemzetiséget etnikai mivoltában is megőrizhetnek. Általános fejlődése, még a fennmaradása is, tehát csak akkor biztosított, ha egyéni állampolgári jogokon túlmenően kollektív jogokkal is rendelkezik; ha létrehozhatja a saját művelődési kereteit és azokat saját nemzeti kultúrájával tölti ki, ugyanúgy mint az a nemzet, amelynek államkeretében él a szóban forgó nemzetiség. És folytatólag, megannyi 'ha': ha iskolai hálózata az óvodától az egyetemig anyanyelvén biztosított; ha anyanyelvének, nemzeti nyelvének használata a magánéleten túl a közéletben is lehetséges szóban és írásban egyaránt; ha államilag történik gondoskodás arról, hogy alkotmányosan meghirdetett jogokat helyi szubjektív értelmezések el ne ferdítsenek; ha biztosított a nemzetiség normális kapcsolata saját nemzetével, annak művelődési és tudományos életével; ha valóban híd szerepet tölthet be saját államának nemzete és ama nemzet között, amelyhez etnikailag tartozik." Ezekhez a szép és kifejező szavakhoz szeretném hozzáfűzni: az anyanemzet számára természetesen elemi követelmény, hogy a Sütő András által is felsorolt jogok és feltételek megteremtéséért a kétoldalú kapcsolatok csatornáin és a magyarság egészének a bevonásával a leghatározottabban fellépjen. Bármilyen alaptalan vádaskodásokat fogalmazzanak is meg, bárhogyan harsogják is a „belügyekbe való beavatkozást", az elvtársaink, barátaink és partnereink egyaránt tudják, hogy hazánk tiszteletben tartja a nenzetközi dokumentumokban is rögzített normákat, realitásokat. Szocialista elveink és nyíltságunk okán szívós következetességgel kell tevékenykednünk azért, hogy a magyarság részét képező magyar nemzetiségűek egyenrangúan vehessenek részt annak az országnak a felvirágoztatásában, amelynek állampolgárai. A román politika ebben ma még igazán nem kíván partner lenni, ezt tapasztaljuk. Hogy ez másképpen legyen, és a magyar-román kapcsolatokban is előre tudjunk lépni, nem kívánjuk a kétoldalú kapcsolatok körén kívüli tényezők közbenjárását igénybe venni. Igénybe vesszük azonban mindazon politikai, gazdasági, kulturális, tájékoztatási lehetőségeinket, amelyek kizárólagosan a Magyar Népköztársaság szuverenitása alá tartoznak. Határozott meggyőződésünk, hogy ez a kapcsolatok szélesí-