Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1988

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének interjúja az Ausztriában tett hivatalos látogatása után

segítőkészséget tapasztaltunk, és reméljük, hogy közös erőfeszítéssel az akadályok elháríthatok lesznek. A minsziterelnöki tárgyalásokon jelentős időt szenteltünk a távlatok áttekintésének; szeretném jelezni, miről esett szó. Egy nagy léptékű közös vállalkozás első lépcsője lenne a vasúthálózat korszerűsítése, a Kelet- és Nyugat-Európát összekötő vasúthálózat kifejlesztése. Úgy tűnik, hogy Nyugat-Európában a vasút a reneszánszát éli; az áruszállítás mindkét irányban növekedni fog, tehát gyorsulnia is kell. Ebben Magyarország és Ausztria nagy szerepet játszhat; de ehhez egységes koncepciót kell kialakítani; erre a szakemberek megbízást kaptak. Nem lebecsülendő a Fertő-tó környékén tervezett közös nemzeti park ügye, amely a nemzetközi turizmust szolgálná. A helyszínt a környezetvédelmi minsziterek már bejárták; a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével dolgozzák ki a terveket, amelyeket közös vállakózásban valósítunk majd meg. Kérdés: A bécsi magyar nagykövetségen Ön találkozott az Ausztriában élő magyarok képviselőivel, akik között a politikai színskála minden árnyalata jelen volt. Mit adott a velük való beszélgetés? Válasz: A jelenvoltak különböző korokban és különböző okokból hagyták el Magyarországot. Volt közöttük olyan, aki eltávozása óta sem lépte át bécsi nagykövetségünk küszöbét és nem járt itthon sem. Most megtört a jég. Még azoknak a körében is, akik fenntartással élnek társadalmi rendszerünkkel szemben, érdeklődéssel figyelik a nálunk zajló változásokat, és mintha csökkennének a fenntartásaik is. Úgy vélem, vannak illúzióik is persze. Ez csendült ki az őrgrófi családból származó Pallavicini Károly hozzászólásából és mások beszédéből is, akik az 1956-os események újraértékelését, az ez ügyben hozott ítéletek megváltoztatását, az elítéltek rehabilitációját szorgalmazták. Azt hiszem, ezek a gondolatok nélkülözik a realitásokat. De még ebben a felszólalásban is voltak konstruktív elemek. A találkozó egyébként azt mutatja, hogy figyelik a magyarországi változásokat, van róluk véleményük, és van bennük készség az együttműködésre is. Kormányzatunknak az a kötelessége, hogy segítsen mindenkit, aki kapcsolatot akar tartani a rokonaival, rendezni viszonyát a szülőfölddel. Meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. A beszélgetés közben azt éreztem, hogy több évtizede álló falak omlanak le. A múltat le kell zárni és előre kell lépni. Ami a múltban elkövetett hibákból egyáltalán jóvátehető, azt rendezni szeretnénk; amit nem lehet, azt pedig kölcsönös egyetértéssel le kell zárni. Mi a múltat nem tagadjuk meg; az értékeit továbbfejlesztjük és meg is védjük. Kérdés: Mind az osztrák, mind a magyar kormányfő egyben a saját pártjának is első embere. Szóba kerültek-e a pártközi kapcsolatok? Válasz: Igen. Egyetértettünk abban, hogy a politika műhelyei a pártok; az együttműködésnek nem lehet akadálya az, hogy erre nézve nincsen formális írásos megállapodás. Az MSZMP és Ausztria Szocialista Pártja vezetői között jó emberi kapcsolatok alakultak ki; ezt példázza, hogy az Osztrák-Magyar Egyesület ülésén meleg szavakkal emlékeztek meg Szűrös Mátyás