Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1988

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének nyilatkozata a VSZ-tagállamok Politikai Tanácskozó Testületének varsói tanácskozása után

módszertani elemei sem érlelődtek ki. Azt a megállapítást ugyan el kell fogadnunk, hogy a Varsói Szerződés Európában állomásozó csapatainak, harckocsiállományának száma magasabb a NATO-éinál, ugyanakkor az Atlanti Szövetség a légiereje, harci repülőgépeinek és helikoptereinek tekintetében jelentős fölényben van a miénkhez képest. Azt eldönteni, hogy ezek mennyire egyenlítik ki egymást, bonyolult szakmai kérdés. A politika szerepe abban van, hogy a kiegyenlítődés milyen módon jön létre: úgy-e, hogy az alacsonyabbakat felemeljük a magasabb szintre, vagy fordítva, az egyensúly a legalacsonyabb szinten valósul meg. Mi ez utóbbi megoldás mellett vagyunk, s megnyugtató, hogy e kérdésben valamennyi delegáció a csökkentés mellett foglalt állást. Egyöntetű vélemény alakult ki, hogy segíteni kell minden olyan tárgyalást, amely az egyensúly legalacsonyabb szinten történő megvalósulását célozza. Hogy a kérdés miképpen érint bennünket, magyarokat? A magyar hadsereg része a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erejének, ezért nyilvánvaló, hogy amennyiben a másik oldalon bizonyos fokú csökkentésre kerül sor, s ha az a nálunk lévő eszközökkel ellentételezhető, akkor ez direkt módon is érintheti a magyar hadsereg egységeit. A Honvédelmi-miniszteri Bizottság megbízatást kapott ennek a kérdésnek a további tanulmányozására, s ezekben e megbeszélésekben mi jó érzéssel veszünk részt, hiszen sok szállal vagyunk érdekeltek abban, hogy itt alacsonyabb szintű egyensúly teremtődjék meg. Kérdés: Több küldöttségvezető felszólalásában elhangzott, hogy a bécsi utótalálkozó sikeres befejezése vagy esetleges kudarca jelentősen befolyásolja Európa sorsát. Sikerült-e kialakítani közös szocialista álláspontot e kérdéssel kapcsolatban? Válasz: Azt nem mondhatom, hogy összehangolt vélemény alakult volna ki, annál kevésbé, mivel ez ügyben nem volt előkészítő munka. Ám, egymástól függetlenül is minden delegáció arra a véleményre jutott, hogy eredménnyel kell befejezni a bécsi találkozót, és ennek érdekében minden partner részéről kellő toleranciára van szükség. Mi ezt világosan megfogalmaztuk. Elmondtuk: végtelenül sajnáljuk, hogy a humanitárius kérdésekben olyan módosító indítványok is elhangzanak, amelyek a résztvevők döntő többségének jogos és indokolt álláspontját nem veszik figyelembe. Világosan megmondtuk, hogy a józan önmérséklet és a tolerancia hiánya súlyosan veszélyezteti országaink és egész Európa érdekeit. Nyomatékosan beszéltünk arról is, hogy hazánk minden lehetséges külső feltételt megragad, amellyel biztosíthatja a szocialista építőmunka sikerét. Ennyiben a mi álláspontunk kiérlelt és egyértelmű volt. Kérdés: Felszólalásában Ön az emberi jogok szerves részeként említette a nemzetiségek egyéni és kollektív jogait, s azt az igényüket, hogy zavartalanul megőrizhessék anyanyelvüket, kultúrájukat, s ápolhassák az anyaországhoz fűződő kapcsolatokat. Milyen fogadtatásra leltek ezek a szavak a varsói tanácskozáson? Válasz: Mi valóban fontosnak és időszerűnek tartjuk e kérdés megemlítését, annak elismerésével, hogy természetszerűleg a nemzetiségek helyzetével kapcsolatos problémák rendezése a humanizmus érvényesítésével, a demokrácia szavatolásával elsősorban annak az országnak a felelőssége, amelynek a nemzetiségek az állampolgárai.