Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1988
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének év elejei külpolitikai interjúja
tésére irányuló korrekt, nyílt magatartás szolgálja igazán a magyar és a román nép érdekeit, és a társadalmi haladás ügyét. Ez az általános emberi probléma, és mindkét népet közvetlenül érinti. Kérdés: Beszéljünk a Romániából menekültekről! Először is arról, hogy vannak-e jogszabályaink a menekültek ügyének emberséges kezelésére? Válasz: A politikai okokból ide menekültek helyzetét rendező általános érvényű magyar jogszabály eddig nem volt, nincsen; eddig elégségesnek tűnt, hogy a belügyminiszter egyedileg bírálja el a kérvényeket. Az utóbbi időben azonban sok — döntően magyar nemzetiségű — külföldi állampolgár kéri, hogy ideiglenes jelleggel és törvényesen Magyarországon maradhassanak. Kívánságuk természetes, hiszen a magyarságukban sértett emberek — vagy egyáltalán: sértett emberek, akik magyarok — kihez fordulhatnának máshoz, mint a Magyar Népköztársasághoz, hiszen a világon csak egy Magyarország van! Magyarország pedig erkölcsi-politikai és emberi-jogi értelemben felelősséget érez és visel a határain túl élő magyarokért. Úgy gondoljuk, hogy humanista és szocialista elvünk, valamint az országhatárainkon kívül élő magyar nemzetiséget illető állásfoglalásaink hitele olyan távlatos megoldás kialakítását teszik szükségessé, amely megfelel érdekeinknek és megnyugtató az érintettek számára is, s amit szuverén módon tudunk érvényesítani. Hangsúlyozom azonban, hogy mindez nem vonatkozik a hazájukat csupán megélhetési okok miatt elhagyni szándékozókra, és a Magyarországra illegálisan érkezőkre. Az ilyen esetekben változatlanul tartanunk kell magunkat a kétoldalú megállapodásokban rögzített kötelezettségeinkhez, és bizonyos nemzetközi jogi normákhoz. Állami szerveink az említettek szellemében intenzíven munkálkodnak a megfelelő jogi és egyéb feltételek kialakításán. Ez nem könnyű munka; sajnálatos — ugyanakkor persze bizonyos fokig érthető —, hogy a pontos állásfoglalás kidolgozásáig rosszul értelmezhető s a kedélyeket is borzoló intézkedésekre is sor kerülhet. Ugyanakkor a leghatározottabban hangsúlyozom: a megfelelő szabályozás és feltételek kialakításáig az ideiglenesen hazánkban tartózkodókkal szemben nem kívánunk hatóságilag fellépni. Január eleje óta például elterjedt olyan hír, hogy a belügyi szervek mintegy kétszáz romániai magyar nemzetiségű állampolgárt kitoloncoltak volna; hangsúlyozom, az ilyesmi távol áll a magyar szervektől, és kijelenthetem, hogy ez nem felel meg a valóságnak; még ha — félreértés folytán — néhány embernek felszólítást kézbesítettek is, senkit nem kényszerítettek az ország elhagyására január elseje óta sem. Az elmondottakon túl tudatosítanunk kell azt is, hogy a Magyar Népköztársaság érdekei azt diktálják — és a történelmi tapasztalatok, az általánosan elfogadott nemzetközi normák meg is erősítik —, hogy a magyar nemzetiség, beleértve annak értelmiségét, a velük együtt élő más nemzetek fiaival maradjon őseik földjén, ne települjön át, ne szóródjon szét a világban. Azt hiszem, ez mindenki számára érthető. Miközben ismerjük a valóságos helyzetet, mégis felhívom erre a figyelmet: a feladatuk az lehet, hogy az anyanemzet és más népek határozott támogatását maguk mögött tudva, erősítsék magyarságuk tudatát a szűkebb közösségükben; ha kell, emeljék föl szavukat a
