Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának nyilatkozata a szovjet-USA csúcstalálkozó után (Interjú)

tokban, s felcsillan a remény: talán lassanként mindenki számára kiderül, hogy ha az, amit az ember feltalál és megteremt, károsnak bizonyul, és fenyegeti létünket, akkor képes lesz felszámolni is ezeket az eszközöket. Kérdés: Mi tette lehetővé a most aláírt egyezmény létrejöttét? Válasz: A szerződés létrejötte a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikai akaratának eredménye, jelelegi vezetőinek érdeme. A megállapodás körvonalai már a genfi es a reykjavíki találkozón kirajzolódtak. E folyamat fő mozgatóerejc a szovjet külpolitika megújulása volt. A világ országainak egymásra utaltságából kiinduló szemléletmód, az ésszerűen elégséges biztonság elvére épülő folyamatos szovjet erőfeszítések, a nagyfokú rugalmasság és kompromisszumkészség segítette át a holtponton a tárgyalásokat. Az egyezményhez egyidejűleg szükség volt az Egyesült Államok vezetésének józan mérlegelésére, megállapodási szándékára is. Úgy gondolom, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a nemzetközi légkört sem — többek között Helsinki szellemét —, amely a két nagyhatalmat a szerződés megkötésére ösztönözte. Ennek kialakításában részt vállaltak a kis és közepes méretű európai országok, köztük — a maga szerény lehetőségeivel — hazánk, Magyarország is. Kérdés: Miben rejlik a leszerelési megállapodás politikai jelentősége? Válasz: Meggyőződésem, hogy politikai szempontból minden fegyverzetkorlátozási cs leszerelési egyezmény, — még a legkisebb előrehaladás is — jelentős, hiszen közelebb visz bennünket egy békésebb, biztonságosabb világhoz. A mostani szerződés új minőségét az adja, hogy először sikerült megállapodni nukleáris eszközök tényleges fél számolásáról, s ezzel szoros összefüggésben első ízben dolgozták ki a kölcsönös helyszíni ellenőrzés átfogó rendszerét. Mindez azt bizonyítja, hogy megfelelő politikai akarat esetén rendezni lehet a korábban megoldhatatlannak tartott ellentéteket. Úgy is mondhatjuk, hogy a megállapodás bizonyos értelemben helyreállította a politikai akaratba vetett hitet. A szigorú ellenőrzés nélkülözhetetlen a mgállapodás intézkedéseinek biztonságos végrehajtásához, és a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Csak ez vezethet el további leszerelési megállapodásokhoz. A megnövekedett bizalom viszont fontos teltétele a szovjet—amerikai, és szélesebb értelemben véve a keleti—nyugati párbeszéd elmélyítésének, a nemzetközi légkör további javulásának is. Én mindenekelőtt ebben látom a mostani szerződés távlati értékét. Kérdés: Nem veszélyezteti az egyezmény a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát? Válasz: A Szovjetunió a találkozáshoz szükséges út rá eső részének megtételével új biztonságpolitikai félfogásának kézzelfogható bizonyítékát adta. A kölcsönös függésből kiindulva kész a katonai erőegyensúlyt a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén fenntartani, fegyveres erejét ésszerűen elégséges szintre csökkenteni. Ez nem valamiféle kapituláció, nem az Egyesült Államoknak, hanem a józan észnek tett engedmény. A mindig nehéz első lépés megtételével egy kicsit közelebb jutottunk a nukleáris fegyverektől mentes, biztonságos világ megteremtéséhez. A Szovjetunió törekvéseit hazánk és a többi szocialista ország természetesen támogatja, hiszen szövetségesünk az egyeztetett politika szellemében jár el. A közepes cs rövidebb hatótávolságú rakéták leszerelése biztonságunkat nem veszélyezteti, hiszen