Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Közlemény dr. Horváth Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának a Portugál Kommunista Pártnál tett látogatásáról - Dr. Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának beszéde az Országos Béketanács ünnepi ülésén (Részlet)

örökké tudnunk kell, hiszen arra tanít, hogy a társadalmi haladást, az emberi életet veszélyeztető bármilyen erővel szemben össze tudunk fogni, ha kell; és ha összefogunk, akkor az emberi tisztesség, az erkölcs és a szellem győzedelmeskedik. Európában 1945 május nyolcadika óta, a világon 1945 közepe óta béke van. Ám azóta sem élhetünk háborúk nélkül. Történelmünk legutóbbi évtizedeit végig kíséri háborús konfliktusok, összecsapások, helyi háborúk sorozata. Ezek között vannak olyanok, amelyeket vad elfogultság és gyűlölet táplál, de vannak olyanok is, amelyeket népek folytatnak azért, hogy megvédjék függetlenségüket, vagy kivívják önállóságukat és szabadságukat. Különbséget tudunk tenni a konfliktusok jellege között. Tiltakozunk az embertelen összecsapások, fegyveres harcok ellen; és szolidaritásunkat fejezzük ki a nemzetükért-népükért küzdő erőkkel, társadalmi mozgalmakkal. A konfliktusok veszélyt jelentenek ellentétekkel terhes világunkra nézve. Ám az igazi veszélyt a fegyverkezési verseny hordozza. A felhalmozott fegyvermennyiség és minőség önmagában is irritáló tényező. Ma a világban százezer lakosra számítva csak 85 orvos, de 556 katona jut. És több mint 14 millió a világban azon gyerekek száma, akik olyan betegségekben halnak meg, amiket az orvostudomány képes gyógyítani . Ugyanakkor az is igaz, hogy a világ mai fegyverállományával hatezer „második világháborút" lehetne megvívni; de fölösleges kérdés, hogy az első után ugyan mi szükség lenne a további 5999-re! Elutasítjuk a fegyverkezési hajszát, mert hatalmas szellemi, anyagi és emberi erőt vesz igénybe. Minden javaslatunk arra irányul, hogy megállítsuk. Az utóbbi egy-két évben nincs áttörés a nemzetközi helyzetben, de jelentős javulás tapasztalható mégis. Olyan javulás, amely felidézi az enyhülés tapasztalatait, épít is azokra, és magában hordozza a békés egymás mellett élés megvalósításának lehetőségét. A reykjavíki csúcstalálkozó óta több a remény és a bizakodás bennünk; most úgy látszik, hogy a közép-hatótávolságú rakéták leszerelésében lehetséges a megegyezés. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása létrejöjjön ezen a téren. Van reményünk rá, mert a békemozgalom nem lankad a világban, hanem újjászületik, kiszélesedik és új arculatot ölt. A szocialista országok békeprogramjában kiemelkedő szerepet játszik a Szovjetunió, a Varsói Szerződés országainak közös akarata. Ez a program az atomfegyvertől mentes világ igényét fogalmazza meg az ezredfordulóra. Ezért érdemes élni, dolgozni, tárgyalni; s aki nem ért ezzel a programmal egyet, az nemcsak önmagával és népével, hanem az egész emberiséggel kerül szembe. Európa felé ma különös figyelem fordul, mert ez a legveszélyeztetettebb kontinens; de a remény itt még gazdagabb is, mert politikailag iskolázott, tapasztalt népek lakják, és kialakult már a kapcsolatok szerteágazó rendszere. Ennek megfelelően NyugatEurópa nem élhet meg Kelet-Európa nélkül és Kelet-Európa sem tud békét teremteni a Nyugat-Európával való együttműködés hiányában. Ezért kell megtalálnunk azokat a lehetőségeket, amelyekkel kiépíthetjük politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatainkban a közös európaiságot, azt a szolidaritást, amely az egész emberiség javára válhat, így az európai leszerelés érthető módon foglal el megkülönböztetett helyet a szocialista országok diplomáciájában.