Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának interjúja a Magyar Rádióban (Részletek)

terv minőségileg új helyzetet teremthetett volna, a fegyverzetkorlátozás terén első alkalommal történhetett volna érdemi csökkentés. Az Egyesült Államok vezetőiből hiányzott a politikai akarat és a kellő bátorság. De a lehetőségek feltárásában eddig a legmesszebb jutottak el, s ez önmagában véve is nagy dolog; a reykjavíki találkozó után a nukleáris fegyverek megsemmisítésének a lehetősége többé már nem utópia, hanem napirenden lévő törekvéssé válhat (pesze anélkül mondom ezt, hogy illúziókba ringassuk magunkat). Sokak számára meglepetés volt, ahogyan Nyugat-Európa felzárkózott az amerikaiak Reykjavíkban képviselt álláspontjához. Azonban csak egy kérdésben ilyen határozott a felzárkózás: az Egyesült Államok „nukleáris védernyője", amelyhez a nyugateurópai országok ragaszkodnak. A többi kérdésben — a gazdaság, a kulturális és humanitárius kérdések, bizonyos globális és regionális kérdések tekintetében — már valamelyest különböznek vagy eltérnek az álláspontok. Mindezt figyelembe véve úgy vélem, hogy az európai légkör javítása érdekében mindenekelőtt arra van szükség, hogy a nyugat-európai országok vegyék komolyan a Szovjetunió és a többi szocialista ország javaslatait és a megújulási folyamatot; a bizalom javulása elősegíthetné a szovjet—amerikai kapcsolatokban és más tárgyalásokban is az előrehaladást. Kérdés: A szomszédainkhoz való viszony témakörében — mint az utóbbi években mindig — a legtöbb kérdés Romániával kapcsolatos. Számos kérdést összevonva a következő a kérdés: változott-e a hivatalos magyar álláspont azzal kapcsolatban, hogy az erdélyi magyarok ügye Romániának a belügye? Továbbá sok kérdés vonatkozik az 1986 decemberében megjelent háromkötetes Erdély-történetre: tudunk-e már valamit ennek a műnek a romániai fogadtatásáról? Szűrös Mátyás: Román állásfoglalásról illetőleg regálásról ezideig még nem tudok. Arról azonban értesültem, hogy szakmai körökben igen nagy az érdeklődés az „Erdély története" című monográfia iránt. Megelégedéssel nyugtázzák a művet, mint amely kiegyensúlyozott, szakszerű, érzelmi motívumoktól vagy aktuálpolitikai szempontoktól mentes, vagyis valódi tudományos történetírás. A szerzők szándékával együtt magam is úgy vélem, hogy ennek a műnek a kölcsönös megértést, a történelem tudományos elemzését kell szolgálnia. Azt szeretnénk, ha mindenki így olvasná, így venné kézbe. Szerintem hasznos lenne az is, ha a monográfiában tárgyalt kérdésekben szakmai fórumokon — esetleg különböző nemzetiségű tudósok is — megtermékenyítő véleménycsere alakulna ki. Kérdés: Vannak-e lehetőségeink annak megakadályozására, amit az iménti telefonáló a nemzeti kisebbség erőszakos beolvasztásának nevez? Szűrös Mátyás: Mondanom sem kell, hogy mi az erőszakos asszimiláció ellen vagyunk. Ugyanakkor az érem másik oldalát ritkábban feszegetik: nem szabad akadályozni a természetes asszimilációt sem, ez is az emberi jogok kategóriájába tartozó valami. A Romániában élő magyar nemzetiség helyzetének helyes és marxista értékelése és minősítése elsősorban Románia ügye; belügye, joga és felelőssége. De nem csupán az ő ügye. A nemzeti kérdésnek, a nemzetiségi kérdésnek nemzetközi