Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának beszéde Tiszakécskén, pártaktíva értekezleten. (Részlet)

Mihail Gorbacsov tavaly júniusi és novemberi találkozóin születtek meg. Mélyrehatóan vizsgálták: a magyar—szovjet együttműködés bővítése révén miként lehet elősegíteni hazánk tőkés fizetési helyzetének rövid távú javítását, ösztönözni a gazdaság dinamizálását. Megállapodtak például abban, hogy a számítottat jóval meghaladóan alakul majd az 1990-ig tervezett kölcsönös áruforgalom, s megállapodás született arról is, hogyan működhetnénk együtt harmadik piacon. A szándék mindkét részről egyetértésre talált: a gazdálkodás új tartalmához kell keresni az együttműködés új formáit, így például közös vállalatok létesítésének lehetőségeit, s a vállalati közvetlen kapcsolatok megteremtésének módozatait, szem előtt tartva természetesen a mindkét fél számára kölcsönös előnyös megoldásokat.. Számunkra a magyar—szovjet gazdasági együttműködés létfontosságú. A közös munkálkodás formáit, lehetőségeit folyamatosan hozzá kell igazítanunk az új meg új követelményekhez, a nemzeközi gazdasági fejlődés kihívásaihoz. Lehetőségeink biztatóak: a Szovjetunióban végbemenő gazdasági változások kedveznek saját megújulási törekvéseinknek is. Az elvek azonban nem változnak, kontaktusainknak változatlanul minősítő jegye az egység és az internacionalizmus, a nemzeti sajátosság és a nemzetközi törvényszerűség, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök. A hangsúly az együttműködés érdekegyeztetésen alapuló, hatékony formáinak a kialakításán van, csakúgy mint KGST-tevékenységünkben. Itt sem csak a gazdaságirányítás eltérő rendszereitmódjait kell közelíteni egymáshoz, hanem az együttműködéshez megfelelő formákat is ki kell alakítani. Már régen túlléptünk azon a fejlődési szakaszon, amikor a KGSTországok közös gazdasági tevékenysége csupán a külkereskedelemre, az árucserére korlátozódott, s az áraknak nem volt közgazdasági szerepe, mindössze az elszámolást segítették. Nem véletlenül volt éppen ez az egyik központi témája a KGST legutóbbi, XLII. ülésszakának, ahol deklarálták: növekvő jelentősége van — mert világjelnség — a termelési együttműködésnek, a vállalati kooperációknak, s a már egy újabb, intenzívebb szakaszt jellemző közös vállalkozásoknak. A világgazdaság változásai a KGST országaiban is sürgetik a gazdasági reformokat, a gazdaságpolitika megújítását: majd' mindenütt oldódott a direkt irányítás, s ez már érezteti is hatását a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A reformok, változások megteremtik a KGST-együttműködés megújításának a lehetőségét is, amire nagy szüksége van a szocialista világnak. A tapasztalt törekvések összhangban vannak saját szándékainkkal is, ezt Központi Bizottságunk tavaly novemberi ülésén is kinyilvánítottuk: népgazdasági feladataink megoldásában támaszkodni kell a Szovjetunióval, a KGST-tagországokkal folytatott gazdasági együttműködés lehetőségeinek jobb hasznosítására, a fejlettebb formák — a kooperáció, a szakosítás, az üzemek közti együttműködés — kibontakoztatására, közös vállalkozások és közös vállalatok létrehozására. A reykjavíki szovjet—amerikai találkozó nem volt eredménytelen, mert a megállapodás lehetősége oly közelinek tűnt fel, s felvillantott olyan lehetőségeket, amelyeket korábban nem tapasztaltunk. Sajnos a dinamikus és megújuló, tényekkel bizonyítottan érvényesülő szovjet külpolitika kezdeményezéseire nem volt érdemi amerikai válasz.