Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1986

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - ACZÉL Györgynek, AZ MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, AZ MSZMP-küldöttség vezetőjének felszólalása a Német Szocialista Egységpárt XI. kongresszusán (Rövidítve)

Mi kommunisták, a szocializmus minden hívével együtt valljuk, hogy a társadalmi rendszerek harcának békés versenyben kell eldöntenie. Közöttünk nincs egyetlen hadiipari részvényes; a szocialista országokban senki sem húz hasznot a fegyverkezésből, népeink kizárólag a békés építőmunkában érdekeltek. Az imperializmus erői azonban nem bíznak a békés versenyben. Tapasztalnunk kell az egész világ szeme előtt lezajlott agresszív provokációk sorát. Ebbe illeszkedik az amerikai hadiflotta és légierő legutóbbi líbiai támadása is, amely a világ közvéleménye előtt demonstrálta, hogy a szélsőséges amerikai katonai és politikai körök megszállottjai a konfrontációnak, a terrorizmust az állami politika szintjére emelik. Nincsenek tekintettel senkire. Még szövetségeseiket is kész helyzet elé állítják. Korunk legfőbb feladata a béke megóvása. A szocialista országok összehangolt külpolitikai tevékenységének ez a végső értelme. Ez szemléletesen jutott kifejezésre Gorbacsov elvtárs tegnapi beszédének abban a megállapításában is, hogy a Szovjetunió nem az öklét mutogatja, hanem a kezét nyújtja a Nyugatnak. Ez nem a gyengeség jele, hanem az igazság tudata, az emberiség jövőjéért érzett felelősség. így megnyílhat a lehetőség arra, hogy a világ az ezredfordulóra megszabadulhasson önpusztításának eszközeitől, amelyek évtizedek óta lidércnyomásként nehezednek minden egyes emberre, az egész emberiségre. Örömmel szólhatok arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai, mint mindkét nép tanúsíthatja, az élet minden területén gyümölcsözően fejlődnek. Népeink nagy utat tettek meg a haladás, az internacionalizmus jegyében álló barátság és együttműködés mai állapotáig. Értés, megértés, kölcsönös bizalom jellemzi viszonyunkat. Heine és Petőfi, Thomas Mann és József Attila termékenyítő szellemi kapcsolata, Lukács György és Brecht egymással sokáig vitázó, ma mégis együttes hatása a baloldali gondolkodásra nemcsak a mi népeink között, de a haladó kultúra egész táborában folytatódó hagyomány. A világ új kihívásai minden társadalmi rendszer számára megkerülhetetlenek. Történelmi feladatunkká tették, hogy a mi társadalmi rendszerünk a termelékenység magasabb szintjét érje el, hogy megtanuljunk gazdaságosan bánni az anyaggal, energiával, az emberi munkával, képesek legyünk arra, hogy hasznosítsuk a szocialista társadalmi rendszerben rejlő előnyöket, új, magasabb szintre emeljük kapcsolatainkat. A valódi verseny kimenetele végül is attól függ, hogy ki tud választ adni az embereket szorongató gondokra, milyen új lehetőséget nyitunk az emberi kibontakozás, az értelmes élet gazdagítása előtt. Korunk kihívásaira a szocializmus — a mi közös művünk —, társadalmi és gazdasági fejlődésünk felgyorsításával, összefogásunkkal kell hogy válaszoljon.