Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - December - Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde az Országgyűlés téli ülésszakán

a jövőben is meglesz az együttműködés fejlesztéséhez szükséges, bátran kezdeményező, határozott politikai akarta. A szovjet javaslatok közül itt csak egyet kívánok kiemelni: mint ismeretes 1985. augusztus 6-tól 1986. január l-ig a Szovjetunió egyoldalú moratóriumot jelentett be a nukleárisfegyver-kísérletekre, és javasolta, hogy az Egyesült Államok hasonlóképpen járjon el. Az idő sürget, a pozitív válasz azonban késik. Pedig mind a katonai, mind a békés célú nukleáris kísérletek felfüggesztése esetén az ellenőrzés kérdését is meg lehet oldani. A Szovjetunió pozitívan reagált arra a javaslatra, amelyet hat ország, Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svédország állam- és kormányfője tett Delhiben, miszerint területükön telepítsenek ellenőrző eszközöket. A napokban elhangzott szovjet nyilatkoztokból közismert, hogy a szovjet-amerikai moratórium bejelentésével együtt meg lehetne állapodni még a helyszíni ellenőrzés bizonyos módozataiban is, ha ilyen igény mutatkozik. Támogatjuk a Szovjetuniónak azt a többször elhangzott javaslatát is, amely a nukleárisfegy ver-kísérletek általános és teljes betiltásával foglalkozó háromoldalú szovjet-amerikai-angol tárgyalások felújítását szorgalmazza. A tíz évvel ezelőtt Helsinkiben megfogalmazott célok iránti elkötelezettségünk jegyében a madridi találkozó felkérésére vállaltuk az európai Kulturális Fórum házigazdájának szerepét. Ebben a megbízatásban mi a Magyar Népköztársaság iránti megbecsülés, hazánk nemzetközi tevékenysége elismerésének jelét láttuk. A tíz éve folyó, kontinentális méretű párbeszéd keretében most első ízben fordult elő, hogy a házigazda szerepe a Varsói Szerződés egyik tagállamának jutott. Szakmailag pedig az volt a Fórum sajátossága, hogy a fő tárgyaló partnerek az érintett országok kulturális személyiségei: alkotóművészek, írók, költők, építészek, kritikusok, valamint a kulturális és művelődési intézmények irányításában jelentős szerepet játszó személyiségek voltak. A Kulturális Fórum különböző szakaszaiban összesen 872 vendég jött el Budapestre. Átéreztük a rendező ország felelősségét és arra törekedtünk, hogy megfeleljünk a bizalomnak: a lehető legjobb körülményeket alakítsuk ki az európai enyhülés további térnyerése szempontjából is fontos tanácskozás számára. A több mint hatvan tagú magyar küldöttség tevékeny részese volt a párbeszédnek. Számos szóbeli indítvánnyal élt és több mint húsz írásos javaslatot nyújtott be, részben saját nevében, részben másokkal együtt társszerzőként. Csak néhányat említek ezek közül : a művész felelőssége korunk társadalmában, az egyes kultúrák eredetiségének megóvása, korunk kulturális tömegiparának káros hatásai, a nemzeti kisebbségek jogainak gyakorlása, a kevéssé ismert nyelveken alapuló kultúrák értékeinek fordítása, terjesztése és kiadása. Az, hogy a Fórum résztvevői eltérő társadalmi rendszerű és ideológiájú országokat képviseltek, törvényszerűen azzal járt, hogy egyes kérdésekben éles vitákra is sor került. Eltérően ítélték meg például az egyéneknek illetve a kormányoknak a kultúra fejlesztésében betöltött szerepét, felelősségét. Voltak, akik elsősorban az együttműködés,