Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - December - Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde az Országgyűlés téli ülésszakán

mogattuk a Szovjetuniónak az általános nemzetközi helyzet javítása érdekében a szov­jet-amerikai viszony normalizálására tett javaslatait. Meggyőződésünk, hogy azok megvalósítása jól szolgálja a világ minden népének, így a mi népünk érdekeit is. Fontos körülmény az is, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzetben a szocialista or­szágoknak a konfrontáció ellensúlyozását célzó erőfeszítései találkoztak az enyhülés vívmányainak megőrzésében érdekelt más erők, köztük a fej lett tőkésországok jelentős részének közvéleménye, józan politikai vezető körei törekvéseivel is. Természetesen a külpolitika sem az óhajok, hanem a realitások világába tartozik: szi­lárd háttér kell hozzá, amit a mi esetünkben hazánk kiegyensúlyozott belső helyzete és a szocialista társadalom eredményes építésével kivívott nemzetközi megbecsülés bizto­sít. Növeli tekintélyünket, nemzetközi fellépéseink hitelét, hogy soha nem hagyunk kétséget hovatartozásunk felől, s hogy ugyanakkor az egyenjogúság és a köcsönös elő­nyök szem előtt tartásával korrekt partnerei vagyunk a más társadalmi berendezkedésű államoknak is. Ebben a szellemben kellő figyelemét fordítottunk a tőkésországokkal fenntartott köl­csönösen előnyös kapcsolatok folyamatosságára. A legutóbbi időben sor került Kádár János elvtárs hivatalos angliai látogatására és találkozójára Kirchschläger osztrák szö­vetségi elnökkel. Itt említem meg, hogy e téren fogadtuk George Shultz-ot, az Ame­rikai Egyesült Államok külügyminiszterét, akivel nyílt, tárgyszerű és hasznos véle­ménycserét folytattunk a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről és fejlesztésének lehető­ségeiről, valamint a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Ez utóbbiak megítélésében álláspontunk sok tekintetben eltérő vagy éppen ellentétes, de a genfi csúcstalálkozó fontosságában és a megindult kedvezőbb folyamatok továbbvitelének szükségességében megegyező volt. Aligha vonhatja bárki is kétségbe ugyanis, hogy korunkban a világpolitikai helyzet meghatározó tényezője a szovjet-amerikai viszony alakulása. Aggodalommal láttuk, hogy a konfrontációs politika következtében a két nagyhatalom kapcsolatai mélypontra jutottak. A már amúgy is létező veszélyeket tovább fokozta az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányzata által meghirdetett és stratégiai védelmi kezdeményezésnek elneve­zett terv, amely a fegyverkezési verseny rendkívül veszélyes új fordulóját nyithatja meg. Meggyőződésünk, hogy a fegyverkezési hajszának a Világűrre való kiterjeszté­se olyan ellenőrizhetetlen folyamatok forrása lenne, amelyek nemhogy biztonságo­sabbá tennék a világot, hanem ellenkezőleg: minden eddiginél nagyobb veszélybe sodornák az emberiséget. Kormányunk ezért teljes támogatásáról biztosította és biz­tosítja továbbra is a Szovjetuniónak az űrfegyverkezés megakadályozása és a megle­vő nukleáris fegyverzetek radikális csökkentése érdekében tett erőfeszítéseit, riagy horderejű javaslatait. A világbéke megőrzése szempontjából — ahogyan az a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának közelmúltban nyilvánosságra hozott állásfoglalásából is világosan kitűnik — mint kiemelkedően fontos eseményt üdvözöltük a Mihail Sz. Gorbacsov és Ronald Reagan elnök november 19—21. közötti genfi találkozóját.

Next

/
Thumbnails
Contents