Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - November - Köpeczi Béla művelődési miniszternek, az európai Kulturális Fórumon (Budapest) részt vevő magyar küldöttség vezetőjének záróbeszéde

A Fórum vitái ismét bebizonyították, hogy a különböző társadalmi rendszerekhez vagy különböző kulturális régiókhoz tartozó országok képviselőinek eltérő nézeteik vannak a kultúra funkcióiról, a kulturális politikáról és annak feladatairól, az alkotói szabadság megvalósulásáról, az emberi jogokról a kultúra területén, a kulturális értékekről, az állam és az egyén szerepéről; és folytathatnám még a felsorolást. De kérdem, csak ezek az elválasztó vonások azok, amelyek a mai európai helyzetet jellemzik? Vájjon nincsenek-e olyan közös sajátosságaink, amelyek nemcsak az európai kulturális örökségből származnak, hanem azokból a leghumánusabb törekvésekből is, amelyek ma az irodalomban, a művészetekben és a tudományban Európa minden régiójában jelentkeznek? Nem igaz-e, hogy e Fórum keretében az írók, más művészek és tudósok oly sok szép beszédes példát adtak felszólalásaikban erről az érdekközösségről, amelyről beszéltem? Igen, én azt hiszem, nem szabad az ellentéteket túlhangsúlyozni és ezzel a lehetséges együttműködést akadályozni. Mi magyarok végig azt hangsúlyoztuk a viták során, hogy nem a konfrontációt kell keresni, hanem az együttműködés lehetőségeit. Ha igaz az, hogy a világpoltikában nincsen más alternatíva, mint a békés egymás mellett élés — és ezt bizonyították Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának és Ronald Reagannek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének genfi találkozója, és ezt bizonyították azok a nyilatkozatok, amelyeket ott tettek —, akkor nem hisszük, hogy éppen a kultúrában kellene ennek az ellenkezőjét tenni. Nem hisszük, hogy éppen a kultúrát kell hogy jellemezze a konfrontáció és nem a kooperáció. Meggyőződésem, hogy a Kulturális Fórum Európa értelmiségének nagy reménysége volt Keleten és Nyugaton egyaránt, és ezt a reményt nem szabad megcsalatkoztatni. Ezért mint házigazda szeretném felhívni a kormányok jelen lévő képviselőit, hogy ne engedjék meghamisítani a konferencia szellemét, ne engedjék az el lentéteket túlhangsúlyozni és az együttműködés fontosságát lebecsülni. Segítenek abban, hogy a többség és elsősorban az itt jelen volt kulturális személyiségek által kívánt kooperáció szelleme és a reménység megerősödjék; és vigyük tovább azokat a gondolatokat, amelyek közös sorsunkat, Európa ügyét, az igazi humanista Európát és a békét szolgálják. A Magyar Népköztársaság delegációja megelégedéssel állapíthatja meg, hogy a konferencia a jó munka-légkörben zajlott le. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy teljesítsük szervezői feladatainkat és ezzel hozzájáruljunk a Fórum sikeréhez. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznom kell a végrehajtó titkár Herman József professzor és munkatársai érdemeit, a tolmácsokét, a technikusokét és a Budapesti Kongresszusi Központ személyzetét. Örülünk, hogy a küldötteknek, kedves vendégeinknek, alkalmuk volt megismerkedni országunk életével, különösen kulturális életével, eredményeinkkel és talán néhány porblémával is, amelyek fejlődésünk során felmerülnek. Reméljük, hogy ezek a tapasztalatok és személyes felfedezések segítik a véleményformálást Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális helyzetéről.