Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - Október - Losonczi Pálnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének beszéde New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világszervezet megalakulása 40. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ülésén

ezt ezen a fórumon is hangsúlyozni kívánom —, hogy hazánk, népünk érdekeit kifejezve biztosítsa nemzetünk függetlenségét, társadalmunk fejlődését, s egyben hozzájáruljon az emberiség megmentését és előrehaldását szolgáló felelős erőfeszítésekhez. Az Alapokmányban lefektetett, ma is érvényes elvekkel és célokkal összhangban, szövetségeseinkkel együttműködve, a jövőben is erőfeszítéseket teszünk a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti párbeszéd fenntartására, a nemzetközi együttműködés szélesítésére, a feszültséggócok politikai úton való rendezése módozatainak keresésére, a békés egymás mellett élés szellemének és gyakorlatának erősítésére. A tapasztalatok minden józan mérlegelő politikus számára azt kell hogy igazolják: hosszú távon a korlátozás és a diszkrimináció, különösen pedig az erőszak elhibázott út, amely nem vezethet el egyes országok, régiók, sőt az egész világ gondjainak, problémáinak rendezéséhez. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok ápolásának és bővítésének, a nemzeti szuverenitás feltétlen tiszteletének, a kölcsönös előnyökre épülő együttműködésnek, a problémák, viták tárgyalásos rendezésének nincs az emberiség számára elfogadható alternatívája. Ennek tudomásulvétele, elfogadása és alkalmazása végső soron a létezés alapfeltétele. Ennek felismerése tükröződik kontinensünk és más földrészek országaival fenntartott kapcsolatainkban, minden külpolitikai lépésünkben. Nyugodt lelkiismerettel vállaljuk erről a világ véleményét. Az elmúlt évtizedek nem szűkölködtek válságokban, fegyveres konfliktusokban sem, de az utóbbi negyven év alatt született és fölnevelkedett generációknak — szerencsére — nem kellett átélniük világháború okozta pusztításokat. A magyar nép nevében mondom, amelynek sok évszázados szenvedéseit, de egyben hitét a jövőben nemzeti himnusza is szenvedélyes szavakkal fogalmazza meg: azt szeretnénk, ha a jövőben nemcsk Európa, de az egész világ népei tartós békében élhetnének. Ezért döntő fordulatra van szükség a kérdések kérdésében, a leszerelés ügyében. Napjainkra immár a Világűrt is fenyegető fegyverkezési verseny túllépett minden józan emberi ésszel felfogható mértéket. Minden újabb fegyverrendszer megjelenése tovább növelné a bizonytalanságot, az emberiség teljes pusztulásának veszélyét; ezt ma már szinte felesleges bizonyítani, annyi tény és adat, tudományos érv ismert erről a világban. A Föld szocialista fele az elmúlt években is átfogó és részkezdeményezések egész sorát tette a nuleáris és hagyományos fegyverzet korlátozásának előmozdítására, a katonai szembenállás lehető legalacsonyabb szintjének kialakítására, az egyenlő biztonság következetes figyelembevételével. Ebből a szempontból igen nagy jelentőségűek a legutóbbi — többek között az ENSZ-palotában is elhangzott — szovjet kezdeményezések, amelyeket teljes mértékben támogatunk. Reméljük, hogy a józanságot sugalló javaslatok józan feleletekre és követésre találnak a másik oldalon is. Aggódva látjuk azt is, hogy napjainkban a kedvezőtlen irányzatok felerősödését jelzi a konfrontációra, a válsághelyzetek kiélezésére törekvő szélsőséges körök nagy befolyása és hatása a világpolitika alakulására. A Szovjetunió és az Amerikai Egye-