Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - Október - Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde az ENSZ Közgyűlésének XL. ülésszakán New Yorkban

emberiséget fenyegető veszély esetén nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése, közös fellépése. A mai súlyos veszélyekkel terhes világban a közös cél a termonukleáris katasztrófa elhárítása, s ennek érdekében az államok közötti párbeszéd, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése, a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés fejlesztése kell hogy legyen. Meggyőződésünk, hogy a világ békéjének megőrzése szempontjából meghatározó szerepe van a szovjet-amerikai viszony alakulásának. Úgy véljük, hogy az 1985-ös esztendőben a változatlanul ható súlyos problémák mellett olyan fejleményeknek is tanúi lehettünk, amelyek alapot adhatnak a bizakodásra. Rövidesen sor kerül a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek csúcstalálkozójára, amely előmozdíthatja a viszonyok javulását és hozzájárulhat a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A magunk részéről üdvözöljük a találkozót csakúgy, mint a szovjet-amerikai genfi tárgyalásokat, amelyeken — a felek megállapodásának megfelelően — az űrfegyverek, a hadászati és a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek szoros összefüggéséből kiindulva lehet és kell előrelépni a stratégiai fegyverkezés korlátozása terén. Ennek érdekében nélkülözhetetlennek tartjuk az olyan érdemi lépéseket, amelyek megakadályozzák a Világűr militarizálását. Támogatjuk a Szovjetuniónak a megegyezésre irányuló törekvéseit, és üdvözöljük a megállapodáshoz szükséges kedvezőbb légkör megteremtését szolgáló olyan nagy jelentőségű lépéseit, mint a közép-hatótávolságú rakéták telepítésének egyoldalú felfüggsztése és más válaszintézkedések leállítása, valamint a nukleáris robbantások meghatározott időtartamra szóló moratóriuma. Úgy véljük, a nemzetközi biztonság megszilárdítását nagyban elősegítené, ha az Egyesült Államok hasonló lépésekkel viszonozná a szovjet kezdeményezéseket. Már eddig is sok lehetőség maradt kihasználatlanul a kölcsönös bizalom megteremtésére, erősítésére, az égető problémák megoldásában való érdemi előrehaladásra; nem lenne szabad ezt az újabb alkalmat is elszalasztani. A Magyar Népköztársaság alapvető külpolitikai céljának az országunkban folyó békés építőmunka kedvező nemzetközi feltételeinek biztosítását tekinti. Ebben a szellemben kötelességünknek tartjuk, hogy lehetőségeinkkel összhangban hozzájáruljunk a nemzetközi biztonság erősítéséhez, az országok közötti jószándékú együttműködés előmozdításához. Hazánk a Varsói Szerződés tagjaként tevékenyen részt vesz a nemzetközi feszültség enyhítését, a fegyverkezési verseny megfékezését, a katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó javaslatok kidolgozásában és a megvalósításukra irányuló erőfeszítésekben. Mindennek azért tulajdonítunk különös fontosságot, mert meggyőződésünk, hogy az enyhülés folyamata csak akkor válhat végérvényesen visszafordíthatatlanná, ha a katonai területre is kiterjed. Ebből indultak ki a Varsói Szerződés tagállamai a NATO-országokhoz intézett, 1984 májusi felhívásukban is, amikor