Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1984

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde az Országgyűlés őszi ülésszakán

A nemzetközi viszonyokat súlyosan terhelik a robbanással fenyegető válsággócok is. A Libanon és a palesztin nép elleni izraeli agresszió és a különmegállapodások kudarca nyilvánvalóvá teszi, hogy a Közel-Keleten új nemzetközi erőfeszítésekre van szükség a problémák igazságos és tartós rendezéséhez. Támogatjuk a Szovjetunió ez év júliusában közzétett javaslatát, amely a kérdés átfogó és minden érintett fél számára méltányos megoldására irányul. Az elmúlt esztendőben, különösen a Grenada elleni agresszió, a Kuba és Nicaragua szuverenitását veszélyeztető lépések tovább élezték a feszültséget a Karib-tenger térségében. Aggodalommal tekintünk a térségben zajló eseményekre és támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek a közép-amerikai válság békés, tárgyalásos úton történő rendezését célozzák. Változatlanul a nemzetközi politika feszültségforrásait jelenti az imperialista beavatkozás Afganisztán belügyeibe, a több mint négy éve folyó és a konfliktus kiszélesedésével fenyegető iráni—iraki háború, a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság agresszív politikája, Dél-Kelet Ázsiában a Vietnam, Laosz és Kambodzsa ellen irányuló aknamunka. A nemzetközi életben végbemenő kedvezőtlen folyamatokat nem tekintjük visszafordíthatatlanoknak. Az elmúlt évben pozitív, vagy legalább bizakodásra okot adó fejlemények is történtek. A világ különböző térségeiben mind szélesebb körben jut kifejezésre, hogy meg kell védeni a nemzetközi együttműködés eddigi eredményeit. Különösen érzékelhető ez Európában, ahol a helsinki folyamat eredményei mélyen gyökereznek a mindennapok valóságában és az emberek tudatában. Tavaly a feszült helyzet ellenére tartalmas okmány elfogadásával fejezte be munkáját a madridi találkozó. Az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint a leszerelési kérdésekkel foglalkozó stockholmi konferencia új, fontos állomása a helsinki folyamatnak. A konferencia, természetesen, nem helyettesítheti a leszerelési tárgyalásokat, de megfelelő bizalom- és biztonságerősítő intézkedések elfogadásával elősegítheti azok sikerét. Nem táplálunk illúziókat a tekinetben, hogy egyetlen találkozó — legyen az még oly fontos is — alapvető fordulatot eredményezhetne a világhelyzetben; mégis joggal üdvözölte a magyar és a nemzetközi közvélemény, hogy négy év után ismét sor került a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető politikusainak személyes találkozójára. Mint ismeretes, az ENSZ Közgyűlés idején Andrej Gromiko első miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter megbeszéléseket folytatott Reagan elnökkel és Shultz külügyminiszterrel. Igaz, hogy sem e megbeszéléseken, sem azóta nem történt olyan konkrét kezdeményezés, amely azt jelezné, hogy az Egyesült Államok kész olyan tettekre, amelyek utat nyitnak a Szovjetunióval való érdemi tárgyalásokhoz. Mégis biztató, hogy a találkozón alkalom nyílt a nézetek kifejtésére, és megállapodás született, hogy a két nagyhatalom képviselői fenntartják kontaktusaikat. Azt, hogy a Szovjetunió kész és nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem a komoly, érdemi tárgyalásokra, bizonyítja az a nyilatkozat is, amelyet Csernyenko elvtárs a napokban adott a Washington Post című amerikai lapnak.