Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1984

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés. - A KGST-tagországok deklarációja

valutaválság. Erősödik a nemzetközi kereskedelemben a szervezetlenség, a korlátozások, a világ árupiacainak bizonytalansága, fokozódik a protekcionista hullám, megbomlanak a nemzetközi valutáris-pénzügyi kapcsolatok, többek között a mesterségesen felsrófolt kamatlábak erőszakolt alkalmazása következtében. Mindez kiélezi a gazdasági nehézségeket, és a tőkésországokban a dolgozó tömegek helyzetének további romlásához vezet. Folytatódik a feltartóztathatatlan áremelkedés, példátlan méreteket ölt a munkanélküliség, fokozódik a létbizonytalanság. Az enyhülés elleni támadás a munkásosztály, a parasztság, a legszélesebb társadalmi rétegek jogai és szociális helyzete elleni támadássá vált. Különösen nehéz helyzetbe került a fejlődő országok túlnyomó többsége. A politikai és gazdasági nyomás valamennyi eszközét felhasználva az imperialista államok a gazdasági válság terheit ezen országok népeire hárítják át, tovább növelik e népek neokolonialista kizsákmányolását, s olyan feltételek elérésére törekszenek, amelyek elősegítik a külföldi tőke, elsősorban a transznacionális vállalatok tőkéjének behatolását ezen országok gazdaságába. A felszabadult országok gazdasági fejlődését jelentős mértékben megnehezítik, sőt gyakran teljesen megbénítják az olyan tényezők, mint a világpiaci cserearányok romlása, amit többek között a nyersanyagok reálárának jelentős mértékű zuhanása, a hatalmas külföldi adósság, a hitelnyújtási feltételek szigorítása és a fejlett tőkésállamok által a fejlődő országok számára juttatott eszközök csökkentése idéz elő. Mindennek következtében mélyül a fejlődő és a fejlett tőkésországok gazdasági fejletségi szintje közötti szakadék, fokozódik százmilliók nyomora és éhínsége. A kialakult helyzetben leszűkülnek az olyan fontos, az egész emberiséget érintő problémák megoldásának lehetőségei is, mint a Föld növekvő lakosságának élelmiszerellátása, a fűtő- és nyersanyagforrások ésszerű hasznosítása és új energiaforrások feltárása, a Világűr és a Világóceán meghódítása, a környezetvédelem. A nemzetközi feszültség fokozását célzó veszélyes irányvonallal szembeszállnak a szocialista országok, a kommunista és munkásmozgalom, más forradalmi és demokratikus erők, az erősödő háborúellenes hatalmas mozgalom, amelyek kifejezik eltökélt szándékukat arra, hogy véget vessenek az agresszív politikának, elhárítsák a nukleáris háború veszélyét, megvédjék a népek függetlenségét és szabadságát, békében és az egyenjogúság alapján működjenek együtt. A kölcsönös előnyös együttműködés és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átrendezésének akadályozása ugyancsak növekvő ellenállást vált ki az egész világ haladó közvéleményében, az el nem kötelezett országok mozgalmában, más államok a tőkésországok — többek között az USA — reálisan gondolkodó politikai személyiségeinek és hivatalos körei képviselőinek körében is. E tendencia megnyilvánulása az a tény, hogy a nyomás ellenére számos tőkésország folytatja a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a szocialista államokkal. Ami a KGST-tagországokat illeti, határozottan elítélik és elutasítják, a békés államközi kapcsolatok aláásását célzó irányvonalat, fellépnek a kizsákmányolás valamennyi formája, a más országok belügyeibe való beavatkozásra irányuló bármely kísérlet, a