Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1984

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde Stockholmban, a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia megnyitó ülésén

Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy az enyhülési folyamat előrehaladásában megtorpanás állt elő, mivel egyes aláíró államok a hetvenes évek végétől olyan lépéseket tettek, amelyek nem az együttműködést és a kölcsönös bizalmat, hanem a feszültséget és a bizalmatlanságot növelik a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ezek váltották ki a fegyverkezési hajsza új fordulóját. Az európai helyzet kedvezőtlen alakulásának fő oka az, hogy a NATO vezető körei a történelmileg kialakult katonai erőegyensúly megbontására és katonai erőfölény megszerzésére törekednek. Ennek konkrét megnyilvánulása az amerikai középhatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése. Az új amerikai rakéták nyugat-európai megjelenése lehetetlenné tette az európai nukleáris fegyverzetről szóló genfi szovjet—amerikai tárgyalások folytatását, s negatívan befolyásolja több más fegyverzetkorlátozási fórum helyzetét is. A kialakult helyzetben a Varsói Szerződés tagállamai arra kényszerültek, hogy a katonai erőegyensúly megőrzése érdekében megfelelő válaszlépéseket tegyenek. A magyar kormány megalapozottnak és szükségesnek tartja a szovjet kormánynak a saját országa és a Varsói Szerződés többi tagállama biztonságát szavatoló lépéseit. Egyetértünk azzal az állásponttal, hogy amennyiben az USA és nyugat-európai szövetségesei készséget mutatnak a rakétatelepítés előtti helyzet visszaállítására, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. A nyugat-európai rakétatelepítés megkezdése, figyelembe véve annak következményeit, több szempontból új helyzetet teremtett Európában. Politikai és katonai értelemben egyaránt rosszabbodtak az európai biztonság feltételei, s e változás elkerülhetetlenül hatással van az európai biztonsági folyamat továbbvitelének lehetőségeire is. Az össz-európai folyamatban részt vevő államok előtt az a kérdés vetődik fel, hogy milyen úton haladjanak tovább. Az egyik lehetőség az, hogy a katonai erőegyensúly megbontására irányuló negatív irányzatok jutnak érvényre, amelyek a katonai szembenállás kiéleződéséhez, a bizalmatlanság növekedéséhez vezethetnek kontinensünkön és visszavethetik a kétoldalú keleti-nyugati kapcsolatokat is. Mi a magunk részéről változatlanul a másik — az egyetlen ésszerű — lehetőségben: a feszültség enyhítésében, az európai biztonsági folyamat továbbvitelében, a katonai konfrontáció veszélyének csökkentésében és a normális nemzetközi együttműködés fejlesztésében vagyunk érdekeltek. A magyar küldöttség a stockholmi konferencián is ennek megfelelően, Helsinki és Madrid szellemében fog tevékenykedni. Meggyőződésünk: most arra van szükség, hogy a katonai szembenállás fokozódása helyett a békés viszonyokhoz, a kölcsönös biztonsághoz és az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapjanak elsőbbséget. Ugyanakkor az is világos, hogy a kapcsolatok gyengítése vagy a párbeszéd hiánya megnehezíti a kölcsönös érdekek érvényesítését, a jelenlegi feszült helyzetből való kibontakozást. Döntő mértékben a résztvevők politikai akaratán és megállapodási szándékának komolyságán múlik, hogy a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések terén sikerül-e az adott nemzetközi helyzetben optimálisnak tekinthető eredményt elérni ezen a tanácsko-