Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1983

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde Varsóban a Nowotko-gyári munkásgyűlésen

társadalmi haladás útján; és a két szóval összefoglalható közös programunk: szocializmus és béke. Mi, a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai, azzal a megbízatással és szándékkal jöttünk ide, hogy a történelmi és az új, gazdagabb tartalmú magyar—lengyel barátságot erősítsük, mindenoldalú együttműködésünket bővítsük Most olyan időket élünk, amikor nem lehet sokat tétovázni. A programok is rövidebbek, sok az esemény, sok a feladat otthon és a nemzetközi életben is. Két napra jöttünk, de már az első nap tapasztalatai alapján is úgy érzem, hogy nem keveset végeztünk. Tegnapi tárgyalásainkon áttekintettük kapcsolatainkat, a nemzetközi helyzetet. Eszméinkből, elveinkből, a valóságból kiindulva érdemi tárgyalásokat folytattunk, s megegyeztünk, hogy a sokoldalú magyar—lengyel együttműködést tovább szilárdítjuk. Erősítjük és bővítjük a gazdasági, a politikai, a kulturális és a két ország lakossága közötti kapcsolatokat is. Az első nap benyomásai alapján állíthatom, hogy találkozónk és megbeszéléseink új lendületet fognak adni kapcsolatainknak és együttműködésünknek minden területen. Hálásak vagyunk Jaruzelski elvtársnak és a többi lengyel barátunknak, akikkel tárgyaltunk és találkoztunk, mindenekelőtt azért a nyíltságért, azért az elvtársi, baráti, testvéri légkörért, amit minden alkalommal tapasztaltunk. Néhány szót szeretnék szólni arról, hogyan láttuk az elmúlt évek lengyelországi eseményeit. Szocialista elveink, az igaz, őszinte barátság alapján aggódtunk, mert mi a lengyeleknek csak jót akarunk. Ehhez még egy dolgot hozzáteszek, s ezt is becsületesen meg szoktam mondani: a mi érdekünk is az volt, hogy a Lengyelországban felgyülemlett rendkívül bonyolult, súlyos problémák szocialista, a lengyel nép javát szolgáló megoldást nyerjenek. Bizonyos reakciós, imperialista erők azt szerették volna, ha a lengyelországi ügyekbe kívülről beavatkoznak. Mi, magyarok, azt kívántuk, hogy kívülről az ellenség ne tudjon és a szocialista erőknek ne kelljen beavatkozni. Tudom, hogy önök, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a lengyel kormány, a lengyel munkásosztály, a lengyel nép, még sok problémával küzd. De higgyék el — és ezt nem udvariasságból mondom —, Jaruzelski elvtárs, a kommunisták, a szövetséges pártok, a szocializmus lengyel hívei, a lengyel hazafiak nagy szolgálatot tettek nemcsak a lengyel népnek, a szocialista közösségnek, hanem az emberiségnek is, amikor gátat vetettek az anarchiának, és bebizonyították, hogy a lengyel társadalom pozitív erői kezükbe tudták venni saját sorsuk irányítását, és a szocialista kibontakozás útjára vezették Lengyelországot. Azt a válságot, amelyet önök átéltek az utóbbi három évben, korábban mi is átéltük. Mi ezért is tudjuk önöket könnyen, kevés szóból megérteni. Nehéz volna eldönteni, hogy kinek volt keservesebb, rosszabb. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban mi azt tartottuk az igazi tragédiának, hogy a szocialista rendszer, a népi állam igazi külső és belső ellenségei összekeveredtek félrevezetett, megtévedt