Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1983

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének beszéde New Yorkban, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke által kezdeményezett állam- és kormányfői értekezleten

Magyar megítélés szerint Finnország pozitív nemzetközi szerepe igen jelentős. 1975-ben nem véletlenül, hanem törvényszerűen jött létre éppen Helsinkiben az a nemzetközi találkozó, amely nemcsak véget vetett a hidegháborúnak, hanem egyben kezdete is volt a világpolitika új, nagyon fontos szakaszának. Finn partnereim és közöttem egyetértés volt abban, hogy külön-külön, a saját lehetőségeink szerint ugyanazért a célért lépjünk síkra a nemzetközi fórumokon is: az enyhülésért, a békéért — vagy ahogyan Magyarországon mondjuk — a helsinki folyamat folytatásáért. Én csak egy utat látok az emberiség számára, az élet útját: a kis és nagy országoknak, a különböző társadalmi rendszerű államoknak békésen kell együttélniük. Kölcsönösen hasznos kapcsolatokat kell építenünk egymással, a társadalmi berendezkedéstől - amelyet minden ország maga választ meg — függetlenül. Azzal a jó érzéssel utazom haza — finn partnereim is ugyanígy vélekednek — hogy ebben a két és fél napban hasznos munkát végeztünk Helsinkiben. Ismételten bebizonyosodott: mindkét országban számon tartják rokonságunkat, a finn—magyar barátság milliókban élő valóság. így tehát mind a finn-magyar kapcsolatok fejlesztésén munkálkodva, mind a béke megszilárdításáért tevékenykedve, közvéleményünk akaratának teszünk eleget. Szeretném kifejezni őszinte jókívánságaimat a finn népnek, ugyanazt kívánva, mint a magyarnak is: saját, becsületes munkájával boldoguljon, éljen még jobban, békében élvezze munkájának gyümölcseit. Virágozzon Finnország és erősödjék a finn-magyar barátság! LOSONCZI PÁLNAK, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA ELNÖKÉNEK BESZÉDE NEW YORKBAN, AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT 28 ÁLLAM- ÉS KORMÁNYFŐI ÉRTEKEZLETEN Elnök Asszony! Olyan korban élünk, amikor az emberiségnek növekvő számú, összetett és hosszú távon ható problémákkal kell megküzdenie. Ezek kisebb-nagyobb mértékben minden országot és népet érintenek a fejlettségi szinttől, társadalmi berendezkedéstől, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Globálisak abban az értelemben is, hogy a belőlük fakadó veszélyek elhárítása sem képzelhető el másként, mint nemzetközi összefogással.