Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1983

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter nyilatkozata az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részt vevő államai madridi találkozójának záróülésén

folyamat megőrzésében és továbbvitelében ténylegesen fellelhető közös érdekek minden más érdeknél erősebbeknek bizonyultak, s lehetővé tették az álláspontok közötti különbségek kompromisszumos áthidalását. Levonhatom-e mindebből azt a következtetést, hogy a részt vevő államok továbbra is a keleti-nyugati kapcsolatok hosszú távú programjának tekintik a helsinki Záróokmányt? őszintén remélem, hogy ilyen értelemben a derűlátás nem bizonyul indokolatlannak. A magyar kormány megítélése szerint a madridi találkozó záródokumentuma alkalmas rá, hogy elősegítse a helsinki ajánlások végrehajtását, lehetővé tegye az előrelépést a Helsinkiben megkezdett úton. Megtisztelő kötelességemnek teszek eleget, amikor ünnepélyesen megerősítem: a Magyar Népköztársaság Kormánya elfogadja a találkozó záródokumentumát. Bár az okmány több elemében nem tükrözi pontosan Magyarország álláspontját, mégis úgy látjuk, hogy az adott körülmények között ez az, ami reálisan elérhető volt. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem lehet mindig megtenni azt, amit kellene, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet. Úgy vélem, ebben az értelemben valamennyien annak tudatában térhetünk haza, hogy a lehetőségek határain belül jó programot fogadtunk el. A magam részéről elégedetten nyugtázom, hogy a gazdasági együttműködés, a kulturális csere, az ifjúsági turizmus, és a kevésbé ismert nyelvek oktatásának előmozdítására tett magyar javaslatok megfelelően szerepelnek a záródokumentumban. A magyar kormány alapvető politikai elkötelezettsége, hogy lehetőségeihez képest mindent megtegyen a világbéke megőrzése és az enyhülés fenntartása és fejlesztése érdekében. E politikához híven küldöttségünk Madridban a kölcsönösen elfogadható, az együttműködést segítő elemeket kereste, s kerülte a konfrontációt, a tanácskozás indokolatlan elhúzódására irányuló vitákat. Természetesen nekünk is mindvégig megvoltak a magunk elképzelései. De a magyar küldöttség mindig is óvott a megoldásra meg nem érett kérdések erőltetésétől, az olyan javaslatokhoz való ragaszkodástól, amelyek sérthették egyes résztvevők érdekeit. Amikor szükségessé vált, delegációnk arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenféle vádaskodás csak veszélyezteti a találkozó eredményes befejezését. Indokolt tehát, ha emlékeztetek rá: nem rajtunk és szövetségeseinken múlt, hogy végül is csaknem három évbe telt, amíg tető alá került a megállapodás. Szeretném kifejezni a magyar kormány elismerését a semleges és el nem kötelezett államoknak, illetve a madridi küldöttségeiknek azokért az erőfeszítésekért, amelyeket az eltérő álláspontok közötti kompromisszumok keresése, s általában a találkozó sikere érdekében kifejtettek. A gyakori eszmecserékben a magyar delegáció, úgy hiszem, kellő és méltó partner volt. Ugyancsak elismerést érdemelnek a konferencia kitűnő vendéglátójának, a spanyol kormánynak az erőfeszítései, amelyeket különösen a találkozó legutóbbi szakaszában az eredményes befejezés érdekében tett.