Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1983

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Puja Frigyes külügyminiszter beszámolója az Országgyűlés nyári ülésszakán

ellen. Arra törekszik,hogy destabilizálja a frontországokat és megakadályozza Namíbia függetlenné válását. Ez a politika azoknak az imperialista köröknek a támogatását élvezi, amelyek szeretnék visszafordítani a dél-afrikai haladó folyamatokat. Hazánk szolidáris a dél-afrikai agresszió által sújtott országokkal s — úgy is, mint az ENSZ apartheid-bizottságának tagja — követeljük, hogy a pretoriai kormány hagyjon fel az Angola és Mozambik elleni nyílt fegyveres támadásokkal, ártatlan emberek lemészárlásával, a városok — így legutóbb Maputo — kíméletlen bombázásával. Az ENSZ-határozatok alapján követeljük Namíbia függetlenségének haladéktalan biztosítását, a gyarmatosítás maradványainak és a faji megkülönböztetésnek a terjes felszámolását. Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy az 1983-as esztendő különösen jelentőssé válik a békéért, a biztonságért, a leszerelésért folyó világméretű küzdelemben. A NATO-országok vezetőinek világosan látniuk kell, hogy az elkövetkező hónapokban hozandó döntéseik nagyban meghatározzák, milyen irányban fejlődik az európai és általában a világhelyzet. Rajtuk múlik, hogy az újabb fegyverkezési hullám, s az azzal együttjáró konfrontáció irányzata kerekedik-e felül, vagy a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal való megegyezés irányvonala. Mi meggyőződéssel állítjuk: még nem késő! A világhelyzet rendkívüli bonyolultsága ellenére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján minden vitás kérdést rendezni lehet. Meggyőződésünket erősíti, hogy világszerte fokozódik a népek mind határozottabb fellépése a fegyverkezési hajsza ellen. A széles tömegek mellett a tőkésországok józanul gondolkodó politikusai, befolyásos személyiségei és szervezetei is mind aktívabban bírálják a szélsőséges törekvéseket. Az államok többsége — beleértve a nyugat-európai országokat is — érdekelt az enyhülés vívmányainak megőrzésében, a kölcsönösen előnyös, sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésében. A jövőre nézve is biztató realitás, hogy az európai szocialista és fejlett tőkésállamok Helsinki szellemében kialakult kapcsolatai — a nukleáris fenyegetőzés, a szocialista országok elleni meg-megújuló hecckampányok és gazdasági szankciós kísérletek ellenére — nem károsodtak visszafordíthatatlanul. A Helsinki óta eltelt közel tíz év tapasztalatai igazolják, hogy a széles körű gazdasági, kereskedelmi és más jellegű kapcsolatok fejlesztése erősíti valamennyi állam objektív érdekeltségét az enyhülés eredményeinek megőrzésében és fejlesztésében. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját változatlanul a kiegyensúlyozott munka, a sokrétű aktivitás jellemzi. A feszült nemzetközi helyzet, az olaj- és más nyersanyagár-robbanás, a tőkés gazdasági válság hatására, de nem utolsósorban a nyugati diszkrimináció és protekcionista gazdasági intézkedések miatt megnehezedtek szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei. Ezért célkitűzéseink valóraváltása nagyobb erőfeszítéseket követel tőlünk nemzetközi tevékenységünkben. Mint azt a Központi Bizottság áprilisi határozata ismételten megerősítette; „A proletár internacionalizmus elve alapján tovább erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának