Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Puja Frigyes külügyminiszter beszéde az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakán
részletesen kifejtette a Főtitkárnak küldött válaszában. Úgy gondoljuk, hogy a világkampánynak fontos része lehetne az a világméretű akció, amely aláírásgyűjtések révén kívánja mozgósítani a tömegeket a nukleáris háború megakadályozását, a fegyverkezési verseny megfékezését és a leszerelést szolgáló intézkedések előmozdítására. Ezeket a kezdeményezéseket a magyar kormány kész további konkrét lépésekkel és lehetőségei szerint anyagi eszközökkel támogatni. Az ENSZ Közgyűlés leszereléssel foglalkozó első rendkívüli ülésszakán is rámutattam a leszerelési világértekezlet összehívásának nagy jelentőségére. Az a véleményünk, hogy a Közgyűlésnek feltétlenül támogatnia kellene ezt a javaslatot. A világértekezlet hozzájárulna ahhoz, hogy a leszerelés ügye még inkább az emberiség figyelmének középpontjába kerüljön. Az, hogy nem számolhatunk be eredményekről az ENSZ Közgyűlés első rendkívüli ülésszakán elfogadott határozatok és ajánlások végrehajtásában, nem véletlen. Már 1978-ban, az első rendkívüli ülésszak idején megerősödött a szélsőséges imperialista körök aknamunkája az enyhülés eredményei ellen s ez váltotta ki a nemzetközi helyzet romlását. Jellemző, hogy éppen az első rendkívüli ülésszak idején fogadta el a NATO csúcsértekezlete a 15 évre szóló fegyverkezési programot. Egy évvel később a NATO miniszteri tanácsa 572 közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéta Nyugat-Európába telepítését határozta el, amely újabb veszélyt jelent a Magyar Népköztársaság biztonságára nézve is. A szocialista országok és a tőkésországok kétoldalú kapcsolatai is rosszabbodni kezdtek, főként a szovjet- és szocialistaellenes politikai lépések és propagandakampányok hatására. Általánosan elfogadott tény, hogy a nemzetközi helyzet alakulásában fontos szerepe van a különböző társadalmi rendszerű országok közötti viszonynak, ezen belül különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának. Az elmúlt évtized eredményei világosan bizonyítják ezt. A magyar kormány éppen ezért helyesli és üdvözli a szovjet—amerikai kapcsolatok javítására irányuló erőfeszítéseket, a közvetlen tárgyalások felújítását célzó lépéseket. Sokszor megerősített tény, hogy tárgyalásaik eredményessége kedvező hatással van a nemzetközi helyzetre általában és a leszerelési fórumok munkájára is. Őszintén kívánjuk, hogy a szovjet—amerikai viszonyban minél előbb olyan kedvező fordulatra kerüljön sor, amely nagyban elősegíti az 1978-ban elfogadott, és ezen az ülésszakon nyomatékosan sürgetett intézkedések megvalósítását. Eredményekre azonban csak úgy számíthatunk, ha sikerül kedvező légkört teremteni a tárgyalások számára, növelve ezzel a kölcsönös bizalmat. Ma még különböző manőverek zavarják a bizalomteljes együttműködés kialakítását. A leszerelés nem valósítható meg, ha az amerikai fél továbbra is katonai fölényre törekszik, ha újabb tömegpusztító fegyverek kifejlesztését és rendszerbe állítását tervezi. El kell ismernie az amerikai vezetésnek is a tárgyaló felek egyenjogúságát és azt, hogy leszerelési megállapodások csakis előfeltételek nélkül, az egyenlő biztonság elve alapján alakíthatók ki. A különböző rendszerű államok kétoldalú kapcsolatainak