Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1981

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Puja Frigyes külügyminiszter beszámolója az Országgyűlés téli ülésszakán

esetben, nagy nyomatékkal esett szó arról, hogy országunk a nemzetközi helyzet fejleményei iránt igen érzékennyé vált. Az enyhülési folyamat megtorpanása, a feszültség növekedése, a világgazdasági folyamatok vártnál is kedvezőtlenebb alakulása miatt a korrábiaknál jóval nehezebb külső feltételek közepette kell megbirkóznunk az előttünk álló feladatokkal. A nemzetközi helyzet kiéleződése az amerikai vezetők 1977—78. óta tett intézkedéseinek egyenes következménye. Legfontosabb céljuk — s ebből nem is csinálnak titkot — a katonai fölény megszerzése a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival szemben, hogy ennek alapján visszatérhessenek az erő politikához. A NATO-államok már 1978-ban, washingtoni csúcstalálkozójukon elhatározták a katonai költségvetések évi 3 százalékos emelését. A NATO miniszteri tanácsa pedig két évvel ezelőtt Brüsszelben úgy döntött, hogy 572 új típusú, amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétát telepít Nyugat-Európa öt országába. Az ez év januárjában hivatalba lépett amerikai köztársasági-párti adminisztrációmagáévá tette ezt a politikát, sőt néhány intézkedésével tovább súlyosbította a helyzetet. Az amerikai Kongresszus által jóváhagyott rekord nagyságú katonai költségvetés keretében meggyorsították a különböző haderőnemek nagy arányú fejlesztését, intenzíven folytatják az úgynevezett gyorshadtest megszervezését. Megkezdték a neutronbomba gyártását Az állítólagos szovjet katonai fölényre, a „szovjet fenyegetésre" hivatkozva egyes amerikai vezetők a korlátozott nukleáris háború lehetőségéről értekeznek, nukleáris figyelmeztető csapásról beszélnek. Elgondolkodtató, hogy most Európát is a feszültség jelentős növekedése fenyegeti, azt a kontinenst, amely a háború és a béke szempontjából a legfontosabb terület, s amelyen a hetvenes évtizedben viszonylagos nyugalom volt. Ha Európában felborulna a katonai erőegyensúly, nemcsak az európai béke és biztonság, hanem az egész világ békéje és biztonsága is jóvátehetetlen károkat szenvedne. Nem véletlen, hogy a józanul gondolkodó nyugati vezetők ugyancsak felismerik az országaikat is fenyegető veszélyt. Érthető, ha az amerikai fegyverkezési és rakétatelepítési tervek ellen óriási tömegek mozdulnak meg Nyugat-Európában. Az utóbbi hetek nemzetközi eseménye, az amerikai vezetők mérsékeltebbnek tűnő megnyilatkozásai, az európai nukleáris eszközökről Genfben megkezdődött szovjet-amerikai tárgyalások és más jelenségek bizonyos reményeket keltenek a békét féltő emberekben. Helytelen lenne azonban illúziókat táplálni: az alapkérdésekben az Egyesült Államok és a NATO politikájában nincsenek lényeges változások. A kiéleződött nemzetközi helyzet joggal vált ki aggodalmat világszerte, s indokoltan nyugtalanítja hazánk közvéleményét is. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy üyen helyzetben megnő a jelentősége az enyhülés korábbi eredményeinek megőrzése, a háborús veszély csökkentése, a fegyverkezési hajsza korlátozása érdekében vívott küzdelemnek. A Magyar Népköztársaság, pártunk és kormányunk — hála az enyhülés napjainkban is ható tényezőinek — a rosszabbá vált nemzetközi körülmények közepette is